Nagyon hálás vagyok nektek. :)
Az elmúlt hónapokban teljesen felpörgött az életünk. Sok minden történt, egyre több dolgom lett, és át kellett értékelnem mindent. Köszönöm a rengeteg megrendelést, és türelmeteket is legalább annyira!
Voltak napok, mikor nagyon feszült voltam, rendkívüli módon frusztrált, hogy csúszok a határidőkkel, mert mondjuk órák óta csak sofőrködtem (egyik gyerekért elmentem, letettem a megfelelő helyen, mentem a másikért, megvártam, aztán felszedtem a harmadikat, stb.), és közben a varrással nem haladtam. Egy-egy vírus is komoly fennakadást tudott okozni.
Aztán elmerengtem a dolgon: hát nem ezért akartam ezt csinálni?! Hát nem az volt a cél, hogy mindig kéznél legyek a családomnak?! Dehogynem. :)
Elértem, amire vágytam, és majdnem nem vettem észre. :) Itt most meg kell állnom, és hátra kell lépnem, más szögből is megnézve, hol tartok.
Elértem, amire vágytam, és majdnem nem vettem észre. :) Itt most meg kell állnom, és hátra kell lépnem, más szögből is megnézve, hol tartok.
Nyáron volt olyan a fesztiválos hajtásban, hogy nem tudtam elmenni velük moziba/játszótérre/akárhova, és a férjem vitte egyedül a gyerekeket. Nekem meg rossz érzésem volt, mert kimaradtam valamiből, ami bepótolhatatlan. Akkor döntöttem el, hogy ilyen többet nem lesz. Aztán jött ez, hogy akár a munka rovására is, de részt veszek mindenben. Ugyanis rájöttem, hogy nem lesz soha egyensúly a család és a munka között. A család mindig fontosabb lesz. Tudom, hogy ez nem hangzik profin, de miért kellene nekem profinak lenni?!
Csakhogy nektek sem akarok csalódást okozni, így ki kell találnom egy rendszert, ami működik. A rendelések mindig több időt visznek el, mintha csak nekiállnék varrni. (Egyeztetés, általában pont olyan anyag nincs, azt be kell szereznem, stb.) Megvallom, még fogalmam sincs, hogyan tovább, de mindenképp másként lesz.... Olvastam ma egy idevágó mondatot: "Az út kirajzolódik, amint elindulsz rajta."
A már megbeszélt, leegyeztetett rendelések meglesznek, de februárra nem veszek fel újakat, szabad varrást tervezek. Megpróbálom felhasználni a felhalmozott anyagkészletem zömét, és átgondolom a lehetőségeimet.
Rengeteg dolgon szeretnék változtatni! Mikor azt mondhatnám, hogy "most már jó", rájövök, hogy mindent át kell variálnom. :) Több, mint fél éve dédelgetek egy tervet, de még nem volt időm belefogni... pedig már logó is van hozzá... ;) Ki kell találnunk egy szép vásári designt is, mert a mostani felállás nagyon nem tetszik. A termékpalettát is szűkítenem kell...
Tulajdonképpen csak finomítanom kell a dolgokon, mert az elképzeléseim megvannak.
Ráadásul majdnem bedőltem annak is, amit a világ sugall: növekedni kell, nagyobb vállalkozás kell, több pénz. Többször átgondoltam, hogy lehetne többet termelni, kell-e nekem segítség, mit tudok tenni, hogy még jobb legyen.
Adjak át bizonyos munkafolyamatokat másnak? A varrást persze, semmiképp, esetleg a postázást, adminisztrációt... Eszemben sincs. Kell nekem a szabadság, a másoktól való függetlenség, nem akarok alkalmazkodni. Ráadásul az az idegesítő típus vagyok, aki meg van győződve róla, hogy csak akkor jó valami, ha személyesen végezte el. :P
Egyszerűsítsem le a varrást? Gyorsítsam fel úgy, hogy kihagyok munkafázisokat? Még véletlenül sem! Tőlem nem kerül ki tisztázás nélkül, apró kézi öltögetések nélkül semmi. Akkor az már nem belőlem fakadna.
Már eléggé elmerültem a megoldáskeresésben, mikor rájöttem, hogy nincs is igényem a növekedésre, csak a külvilág nyomása hat rám. Ciki? Nem hinném, hogy gyári hibás vagyok csak azért, mert nem akarok fejleszteni azért, hogy utána többet, nagyobbat, drágábbat vehessek ebből-abból. (Azért, ha nyerek a lottón, nem fogom visszautasítani a pénzt! ;) ) Mert hogy növekedhetnék? Csakis valami más, számomra fontos rovására. Úgy meg nem kell.
Tizenéves koromban évekig volt egy idézet az ágyam fölött: "Ma kezdődik életed hátralevő része." Nem mindegy, milyen lesz. :)
Itt az év vége, lelassulok, és újra végiggondolom, mit, hogyan szeretnék. Mi, hogyan lesz jó mindenkinek. Ez a kusza bejegyzés hűen tükrözi, mi van most a fejemben. :) Mivel előfordul, hogy nem tudom egyértelműen átadni a gondolataimat, sietek leszögezni: a leírtakban egy csepp panasz sincs - és hogy a másik végletet is említsem: dicsekvés sincs. Csak elmélkedés, tervezgetés - jól esett már egy személyesebb hangvételű poszt, mert bizony a rohanásban elveszik néha az ember a termékek között. Pedig itt vagyok. :)
Köszönöm, hogy velem voltatok, és remélem, maradtok is! Szép napokat, és nagyon boldog új évet kívánok! :)
Dorka
A már megbeszélt, leegyeztetett rendelések meglesznek, de februárra nem veszek fel újakat, szabad varrást tervezek. Megpróbálom felhasználni a felhalmozott anyagkészletem zömét, és átgondolom a lehetőségeimet.
Rengeteg dolgon szeretnék változtatni! Mikor azt mondhatnám, hogy "most már jó", rájövök, hogy mindent át kell variálnom. :) Több, mint fél éve dédelgetek egy tervet, de még nem volt időm belefogni... pedig már logó is van hozzá... ;) Ki kell találnunk egy szép vásári designt is, mert a mostani felállás nagyon nem tetszik. A termékpalettát is szűkítenem kell...
Tulajdonképpen csak finomítanom kell a dolgokon, mert az elképzeléseim megvannak.
Ráadásul majdnem bedőltem annak is, amit a világ sugall: növekedni kell, nagyobb vállalkozás kell, több pénz. Többször átgondoltam, hogy lehetne többet termelni, kell-e nekem segítség, mit tudok tenni, hogy még jobb legyen.
Adjak át bizonyos munkafolyamatokat másnak? A varrást persze, semmiképp, esetleg a postázást, adminisztrációt... Eszemben sincs. Kell nekem a szabadság, a másoktól való függetlenség, nem akarok alkalmazkodni. Ráadásul az az idegesítő típus vagyok, aki meg van győződve róla, hogy csak akkor jó valami, ha személyesen végezte el. :P
Egyszerűsítsem le a varrást? Gyorsítsam fel úgy, hogy kihagyok munkafázisokat? Még véletlenül sem! Tőlem nem kerül ki tisztázás nélkül, apró kézi öltögetések nélkül semmi. Akkor az már nem belőlem fakadna.
Már eléggé elmerültem a megoldáskeresésben, mikor rájöttem, hogy nincs is igényem a növekedésre, csak a külvilág nyomása hat rám. Ciki? Nem hinném, hogy gyári hibás vagyok csak azért, mert nem akarok fejleszteni azért, hogy utána többet, nagyobbat, drágábbat vehessek ebből-abból. (Azért, ha nyerek a lottón, nem fogom visszautasítani a pénzt! ;) ) Mert hogy növekedhetnék? Csakis valami más, számomra fontos rovására. Úgy meg nem kell.
Tizenéves koromban évekig volt egy idézet az ágyam fölött: "Ma kezdődik életed hátralevő része." Nem mindegy, milyen lesz. :)
Itt az év vége, lelassulok, és újra végiggondolom, mit, hogyan szeretnék. Mi, hogyan lesz jó mindenkinek. Ez a kusza bejegyzés hűen tükrözi, mi van most a fejemben. :) Mivel előfordul, hogy nem tudom egyértelműen átadni a gondolataimat, sietek leszögezni: a leírtakban egy csepp panasz sincs - és hogy a másik végletet is említsem: dicsekvés sincs. Csak elmélkedés, tervezgetés - jól esett már egy személyesebb hangvételű poszt, mert bizony a rohanásban elveszik néha az ember a termékek között. Pedig itt vagyok. :)
Köszönöm, hogy velem voltatok, és remélem, maradtok is! Szép napokat, és nagyon boldog új évet kívánok! :)
Dorka
