Öröm a köbön

Most valami laza szöveget kéne írnom, blazírtan, azt érzékeltetve, hogy ami tegnap történt, az teljesen természetes, sőt, mi több, jár nekem. :P Megpróbálhatnám, nyilván elegánsabb lenne, mint az ujjongásom, de inkább nem rejtem el az örömömet. :D Nekem ez nem volt természetes, izgultam előtte, mintha vizsgáznék, és most megkönnyebbültem, büszke vagyok. Hogy miért? Mert tegnap az Iparművészeti Lektorátusnál jártunk. A kocsi csomagtartójában lévő nagy halom cuccot odafelé még csak simán a varrományaimnak nevezhettem volna, visszafelé viszont már zsűrizett iparművészeti alkotásokként. :)))))

Odavagyok, meg vissza. :))))

Hogy kép is legyen, megmutatom Szerafint, a lovat. Ő is velünk volt tegnap.