Az egyik barátnőm megkért, hogy varrjak manócipőket,kesztyűket és szaloncukrokat az óvónénijeiknek. A különlegességet az adta, hogy kékfestős anyagokból kérte őket. (Német nemzetiségi oviba jár a kisfia, és ott ilyen textileket használnak a dekorációhoz.) Nekem így is tetszenek. :) Mondjuk, tavaly azt mondtam, hogy nem varrok többet szaloncukrot, és lám, mégis... :D És naná, hogy nem csak ennyi készült! :D
A macis párna esetében sietek leszögezni, hogy nem én hímeztem, csak megkaptam ezt a szép képet, hogy foglaljam keretbe, párnásítsam. Sárga szobába, kisfiúnak lesz. A csipkén gondolkoztam, hogy passzol-e ez egy fiatalemberhez, de mivel egész mélyszürke, és a komoly medvés minta ellensúlyozza, úgy döntöttem, igen. Remélem, Máténak is tetszik majd....
Nagyon édesek és lidérckések ezek a cipők:))
VálaszTörlésSoha ne mond, hogy soha :-)
VálaszTörlésNagyon klasszak lettek :-)
Kékben is jól mutatnak a manócipellők! :o) Tegnap délben eszembe jutottál... Egy hölgy a Pinokkió játékboltban gyerkőcnek való nyakpárnát keresett. Nem volt. Remélem, hogy eszébe jut vasárnap kijönni a csarnokba. :o)
VálaszTörlésKöszi, lányok. :)
VálaszTörlésAnikó, igyekszem bizakodó lenni, de épp ma mondta Moli, hogy ne sok emberre számítsak... :/ És valóban: nincs hirdetve sehol a vasárnapi vásár. :( No, de hátha.... :)
szép lett a párnán a csipke, olyan üres volna néküle, illik hozzá nagyon :)
VálaszTörlésSzeretem a kékfestőt, szerintem minden jól mutat belőle. Nagyon klasszak lettek !!!
VálaszTörlésNagyon tetszenek!
VálaszTörlés