Szörny a lelkemen

Az elmúlt napokban sok dolog megfordult a fejemben. Az is, hogy bezárom a blogot, törlöm a Fb-oldalt, és tojok a varrásra. Ezt, persze, nem fogom megtenni, nem is tehetem...


Ha már elkezdtem írni Peti betegségéről, folytatom. Még az elején eldöntöttem, hogy én nem leszek olyan szülő, aki szégyelli a gyereke gondját, titkolja, hazudik. Nem, nem vagyok hajlandó.

Túl a pénteki hallókészülékes döbbeneten, hétfőn a doktornő sokkolt, aki az anyagcsere-vizsgálatot végzi. Petinél egy komoly, és nagyon ritka betegségkombinációt találtak. Erről nem is érdemes sokat írnom, mert ez nem olyan, mint a hallásgond, nem valószínű, hogy más gyereknél is előfordul. Veleszületett, ismeretlen eredetű, gyógyszer nincs. A betegség egyik hatása a kommunikációzavar. A leírásokban van még számos, egyik rosszabb, mint a másik, de szerencsére mi ott nem tartunk. És nem is fogunk! Életre szóló, nagyon szigorú diétával megállítható a baj, és javulást is várhatunk. Mint írtam, igen ritka betegség, de ha már előfordul a családban, akkor 25% a valószínűsége, hogy valamelyik testvér is beteg. Mióta tudjuk, mit kell figyelni, Micin is látom a tüneteket. Ő még nincs kivizsgálva, de orvosi tanácsra neki is tartania kell a diétát, hogy ha tényleg beteg, ne romoljon az állapota.

Ez van... Összetörtünk, szétestünk, de muszáj leráznunk magunkról ezt az iszonyatos fájdalmat. Muszáj, mert tenni kell a dolgunkat. Napok óta diétáznak, és most próbálom elintézni, hogy legyen egy másik vizsgálat is Petesznél, meg hogy szűrjék a másik két gyereket is. Azért imádkozok, hogy kiderüljön, téves volt az eredmény, koránt sincs ilyen nagy baj. Tanultam én is pszichológiát, tudom, ez a tagadási-szakasz - időnként kívülről látom magam. Akkor is! Már annyi orvosi tévedéssel szembesültünk életünk során, hogy bizony már remélem, hogy megint tévedtek. Ha meg mégsem, akkor pedig nem fogok belenyugodni abba, hogy gyógyíthatatlan, minden követ meg akarok mozgatni! Így, pár nap után már tudatosítottam magamban, hogy nem ez a tragédia, hogy kiderült, hanem az lett volna, ha nem derül ki... erre gondolni sem akarok.

Nos, nem zárom be a blogot, nem szívódok fel. Összeszedem magam, és lerugdosom a szörnyet a lelkemről, és dolgozni fogok, mert még sosem kellett ennyire a pénz, mint most. Ez egy rohadt drága diéta, és rengeteg kiegészítő szert kell vennünk. Utazni is fogunk, mert keresem a megoldást. Már most is kaptam több címet, természetgyógyászokét, homeopatákét, de egyelőre, sajnos, gyógyulást senki sem ígér.

Peti beszédét terápiával lehet javítani. Minden tekintetben javulást várunk. Mici esetében pedig nem jutunk el eddig, hiszen ő még kicsi, idejében megfogjuk.
Menni fog, már tudom.