Pánik...

...komolyan, pánik fogott el reggel. Most tudatosodott bennem, hogy holnaptól mennyi változás lesz az életünkben. 

Andor felsős lesz, ötödikes. Új tanárnénit kell megismerni, megszokni. Nem lesz már napközi, csak tanulószoba. Majd elválik, képes-e önállóan elvégezni a feladatait irányítás nélkül...

Petúr most kezdi az első osztályt. Ehhez nem is nagyon kell hozzáfűznöm semmit, ugye? :) Minden új, minden más, minden változik.

Mici visszamegy a jól ismert oviba, de már tesó nélkül, és csak alvás után hozom el, nem félnapos lesz, mint eddig.

Hiába tudom, hogy okosak, aranyosak, ügyesek, mégis elfogott az aggodalom, hogy hogy veszik majd az akadályokat. Remélem, pár nap, és lecseng bennem....

Mici ovis zsákja is elkészült végre. A mi esetünkben úgy igaz a közmondás, hogy nemcsak a cipésznek, de a cipész gyerekének a cipője is lyukas. :D Micának még két éve (!) kezdtem el ezt a zsákot, csak aztán félretettem sürgősebb munkák miatt, és jó volt a sima, virág rátétes farmerszatyor is ovis zsáknak. (Ha már ilyen mázlink van, hogy virág a jele.) Most megcsináltam, visszük. :) 

Milyen érdekes, hogy mikor elkezdtem, még nem tudtam azt, amit a múlt héten mondott: "nekem a sötét piros és a világos lila a kedvenc színem", és mégis ezekből a színekből varrtam.  Örült neki. :)