Pár napja találtam a gyerekszobában egy rajzot, amibe egyből beleszerettem. El is kértem Micitől, hogy hadd legyen nálam, hadd legyen inspirációs forrás. Megkaptam azzal a feltétellel, hogy neki is varrok ilyen nyulat, de "kijavítva", vagyis egyforma fülekkel.
Vászonnyulat akartam, nem túl nagyot. Mikor a Művésznő meglátta a kiszabott részeket, szólt, hogy nem ilyen anyagból kéri, hanem olyanból (megmutatta a wellsoftot), és nem ekkorában, hanem akkorában (és megmutatta). Így aztán újrakezdtem, lett nagy, wellsoft nyúl is.
Este meg a követezőt újságolta:
"Peti kisajátítja a nyulat, amit csináltál, és nem tudom megállítani, szóval, most már az övé. Már tömi."
És Peti tényleg kitömte azt a vászon nyulat. Az övé. Na, így csinálok én új figurákat, már laposan lenyúlják! :D
És Peti tényleg kitömte azt a vászon nyulat. Az övé. Na, így csinálok én új figurákat, már laposan lenyúlják! :D
A nyulak beváltak. Velük aludtak, és hosszú idő óta először senki sem ébresztett fel ma éjjel! Nem kellett víz, nem volt járkálás, se egyéb. Éljenek a nyulak, mert ezt nyilván nekik köszönhetem! :)
2 megjegyzés:
Jó szemmel láttad meg a rajzban a plüssfigurát, szeretnivaló nyulaizok lettek - nem csoda, hogy ilyen jó fejek is! :-)
Örülök, hogy tetszenek. :)
Kinevelem a segédeimet: Mici tervez (elszedem a rajzait), a fiúk meg fotóznak néha. :)
Megjegyzés küldése