Régen mindenki tudott legalább egy picit varrni. Nem okozott gondot egy gomb felöltögetése, vagy egy nadrág felhajtása. Manapság gyakran hallom, hogy inkább meg sem próbálják. A gyerekek viszont élvezettel vetik bele magukat a munkába, ha lehetőséget kapnak rá.
Időnként kézműves foglalkozást tartok egy osztálynak. Az alapoktól indultunk, az első két alkalom arról szólt, hogy felmértem, mennyire ügyesek. Papírból készítettünk denevért, baglyos dobozt. Gyakorolták a vágást, rajzot, ragasztást, fűzést. Aztán bevetettem a nagyágyút: varrtunk. :) Első körben közbéléssel megerősített textilszíveket kaptak, ezt öltögették fel gyapjúfilcre. Utána kivágták, és kartonra ragasztva képeslapokat csináltunk.
Ekkor szembesültem vele, hogy ami nekem természetes, nekik nem az: az egyenletes öltéseket bizony meg kell tanulni. Ennek begyakorlására találtam ki a csigavarrást.
Barkácsfilcre csigaházakat rajzoltam, és a belső kanyart filctollal kipöttyöztem. A
pöttyök egymástól egyenlő távolságra (4-5mm) vannak. Az egyik pöttynél be kell szúrni a tűt, a következőnél fel, és nem ér kihagyni egyet sem!
Először egyik irányba, majd visszafelé, így kialakítva egy folytonos vonalat.
Utána kivágták a csigaházat, kartonlapra ragasztották, és megrajzolták alá a csigát.
Összetett, türelmet, és odafigyelést igénylő munka, de remekül megoldották. :)
A varrás jó móka, és gyakorlással megtanulható. :) Megmutatom nektek Mici lányomat (6 éves) és az általa készített cicát. A tömés után a kifordítónyílás bevarrásában segítettem, a többi az ő munkája. Úgy tervezem, hogy év végére a csoporttal is eljutunk ide: mindenki tud majd varrni magának egy figurát.
