Hosszan gondolkoztam, hogy leírjam-e ezt a történetet. Több dolog szólt ellene, mint mellette, de mégis elmesélem, csak azért, hogy más ne járjon így, mint mi. Megspórolnék több hétnyi stresszt a sorstársaknak. :) Szóval, ez nem arról fog szólni, hogy majd kórusban szidjuk az egészségügyet, vagy egyes orvosokat, nem is nevesítek. Jöjjön a történet!
10 éve vagyunk glutén- és tejmentes diétán, nincs is gondja egyik gyereknek se azóta. Minden évben megjelenünk a kötelező felülvizsgálaton, de ezen kívül alig járunk orvoshoz. Az utolsó felülvizsgálaton a gasztroenterológus megjegyezte, hogy a diéta miatt hiányozhatnak bizonyos fontos tápanyagok, pl. a tejmentesség miatt a kalcium, így érdemes lenne egy csontsűrűség-vizsgálatot csináltatni. Magamban elkönyveltem, hogy na, nem olvassa a cikkeket, amik arról szólnak, mennyire nincs szüksége az embernek sem a tejre, sem a gluténre, de mivel én nem vagyok orvos, eszembe se jutott felülbírálni. Elvittem a gyerekeket csontsűrűség-vizsgálatra (Dexa).
Aztán jött a sokk. Egyiküknél enyhe csontritkulást állapítottak meg, a másik kettőnél patológiás (!) csontritkulást. 12, 15, és 18 éves gyerekekről van szó! Átküldtem emailben a leleteket a gasztoenterológusnak, majd felhívtam, persze kétségbe esve. Ő közölte, hogy ilyen mértékű kár nem lehet csak a diétától, valami öröklődő betegség lehet a háttérben, menjünk endokrinológushoz, és reumatológiára. Több hét várakozás következett, hiszen sehol sem fogadnak azonnal még akkor sem, ha gyerekekről van szó. Tömény stressz és rettegés. Közben emelt dózisú kalciumot kaptak, ahogy a gasztros javasolta, bár az eredmények alapján max. megállítani tudtuk volna a folyamatot, visszafordítani nem.
Mivel többször előfordult már, hogy valamelyik gyerekemet félrediagnosztizálták, tudom, hogy egy vélemény nem vélemény. A legnagyobb már elmúlt 18 éves, ő felnőtt háziorvoshoz jár, aki a leletet látva, azt mondta, "ez nagyon ronda, ilyen fiatal betegnél még nem is láttam ilyet soha". El tudjátok képzelni, mit éreztem? Nem hiszem...
Meg kell jegyeznem azt is, hogy a gyerekorvosunk viszont azzal nyugtatott, hogy ő még nem találkozott jó Dexa eredménnyel. Próbáltam ebbe kapaszkodni, de nem sok sikerrel. Eszembe jutott anyukám és mamám betegsége, hogy nyilván én örökítettem tudtomon kívül, szinte láttam már a törött csontokat, beeső mellkast, roppanó csigolyákat, amiket a diagnózis sugallt....
Rettegve vártam az endokrinológiai időpontot. A két kicsit vihettem, a nagy csak decemberre kapott időt (!), mert ő már felnőttnek számít. Végtelenül alapos, türelmes, kedves doktornőhöz kerültünk. 7-7 kémcső vért vettek, hogy megnézzenek mindent, de elmondta (most figyeljetek, ezért írom ezt az egészet!), hogy
24 éves kor alatt nem veszik figyelembe a Dexát, ugyanis a csont 24 éves korig sűrűsödik, aztán stagnál, majd valamikor ritkulni kezd. Vagyis az, hogy nem maximális a csontsűrűségük, az nem azt jelenti, hogy csontritkulásuk van, hanem hogy még gyerekek! Messze vannak még a 24 éves kortól.
Mostanra elkészültek az eredmények: minden a legnagyobb rendben. Beszéltem egyébként egy reumatológussal is, ugyanezt mondta: 24 éves kor alatt felesleges a Dexa. Ezt nem tudta sem a gasztros, sem a háziorvos. Ezért éltünk hetekig stresszben. (Az immunrendszerem tropa, nyilvánvalóan köze van ehhez is, de dolgozom rajta.)
Nekünk, szülőknek egy csomó dolgot meg kell tanulnunk, orvosi dolgokat is. Tanuljatok a mi tapasztalatunkból! Ha csontsűrűség-vizsgálatra küldik a gyerekeiteket, jusson eszetekbe a mi történetünk, és ne essetek kétségbe!
