Csak látszólag...

...érdektelen ez a bejegyzés. A végén elárulom, miért.

Szándékosan lóg be a képbe a vasaló, mert a barátnőim folyton azzal húznak, hogy nincs ember, aki ennyit vasal, legalábbis normális nincs. :P No, a képet elnézve már biztosan megértitek, miért is nem unalmas nálunk a vasalás. :)))) Gondoskodnak műsorról hozzá. Így ki lehet bírni! :D A kép este fél 7-kor készült, három Duracell-nyuszival. A fiúk épp 41 kört futottak. Hogy miért pont annyit, azt nem tudom, de hangosan számolták, így pontos az adat. :)
Végre az idő is remek hozzá, hogy kiköltözzünk az udvarra! Azon gondolkozom, hogy kellene egy nagy, (nem műanyag) kerti asztal, és kivinném a varrógépet is. :)

És hogy miért fontos ez a bejegyzés? Mert időnként nem árt emlékeztetnem magam, mennyire szerencsés vagyok. :)) A többi mind sokadrangú dolog...

Azt még nem is említettem, hogy nyertem Bakarasz játékán is! :P :D Mondom, hogy mázlista vagyok. :))

A napom eddig

Reggel:
-megégettem a bal kezem a forró gőzzel vasalás közben.
-elfelejtettem elindítani a mosógépet. Csak bepakoltam. Erre akkor jöttem rá, amikor megnéztem, kész-e a mosás....
Délelőtt:
-a jobb kezemre fröccsent a forró leves főzés közben.
-elfelejtettem tésztát tenni a levesbe.
-megvágtam a bal kezemet a körkéssel szabás közben, pontosabban, ahogy szabás után felemeltem a kést.
-kikészítettem háromféle anyagot, mindből ugyanannyi csíkot kellett volna szabnom. Aztán azt vettem észre, hogy csak az egyikből szabtam, de abból háromszor annyit, mint kellett volna...
-a fényképezőgép kártyahibát jelez, fogalmam sincs mit csináljak vele (ezért nincs még fent bejegyzés a tegnapi szuper tanfolyamról).
Kora délután:
-még élek, semmi különös, csak hozzányúltam egy frissen festett ékszerfához, fújhatom újra (ez nem porfestett, hanem antikolt lesz).
És most fordítok egy nagyot a napon! Mostantól pöpec, és minden remekül megy! Mondom: pöpec! Meg szuper, és jó vagyok! Nem fáj a kezem, nem fáj a kezem, a másik se... (Még mondogatom, hogy elhiggyem. :D)