Önmarcangolóknak - nekem is

Az elmúlt napokban olvastam pár kifakadást, és ez elindított bennem valamit.

Gyorsan bevallom: szeretem az internetet, örülök a Fb-nak. Jó, hogy tartjuk a kapcsolatot a távoli ismerősökkel is, rengeteg szépséget, vagy praktikus dolgot látok. Emellett persze, megvannak a hátrányai is. A nyilvánvalókat most nem is említeném, de azt mindenképp, hogy elképesztő elvárásokat hozunk létre magunkban a virtuális világot látva. 

Ki ne sóhajtozna, ha gyönyörű, ragyogóan tiszta, rendes otthonokat lát, ahol mestercukrászokat megszégyenítő torta áll az asztalon, ízléses porcelánok között? A varázslatos húsvéti dekorációról ne is beszéljünk! Nyilván valami lágy zene is szól... A háziasszony karcsú, rendezett a frizurája, finoman sminkelt. A blogbejegyzéseiből tudod, hogy minden reggel fut, este meg tornázik. Mindenhez ért. Mindenhez IS. Kéthetente elutaznak külföldre kettesben a férjével, mert kell a pihenés. Természetesen a gyerekei is mintaszerűek, és a munkában is kiválóan teljesít. És ilyenből van egy halom.

A másik halomban meg ott vagyok én, sok társammal együtt. Morgok, mert hiába pakoltam össze reggel, villámgyorsan rendetlenséget csináltak. Látom, mi mindent kellene javítani az otthonomon, de egyelőre nem megy. Az a furcsa, hogy amikor a számomra tökéletes házban éltem, akkor is folyton azt láttam, hogy mennyi teendő lenne MÉG! 

Szinte kizárólag ronda tortát tudok sütni, ezért már nem is próbálkozom mással, inkább kiaknázom a csúnya sütik lehetőségeit. Pl. ha kikaparok egy részt a piskótából, és ráállítok egy lego markolót, az vicces. De lehet hegyorom is belőle hegymászóval. Vagy vakondtúrás is. Mindig elfogy. :) És ha direkt elfolyatom a krémet, akkor rusztikus, ugye? A tegnapiban mondjuk, pont nem direkt folyt...

A többit már ki sem elemzem... Látom, tudom, hogy sokan vagyunk, akik nem illünk a fenti kategóriába, és ez frusztráló tud lenni. Igen, néha engem is zavar. Aztán eszembe jut, hogy azért van amiben jó vagyok. 

Pöpec táskákat varrok. Nyakpárnában profi  vagyok. A húsvéti nyúlkalácsom isteni lett! Nincs boldogabb a macskámnál! Sokat nevetünk.

Ez nem egy "megmondó poszt", természetesen, hogy is lenne az?! De néha nem árt leszállni a való világba, és körülnézni. Az elkeseredett, önmarcangoló hölgyeményeknek külön üzenem, hogy ne olvassanak blogokat egy ideig! :) Örülnék, ha írnátok pár sort. Ti miben vagytok jók? Vagy ha pont egy szuperanyu téved ide: mondd, hogy csinálod?! 

Lelkizős- lapozz, ha nem bírod! :P

Francba a "profizmussal"! Ez egy kézműves blog, de nem csak termékeim vannak, lelkem is akad. 

Nagyon ritkán terelem személyesebb témák felé a blogot. Úgy szoktam mondani, hogy magamra zártam a szekrényajtót. Eddig jó volt ez a taktika, de ma rájöttem, hogy kell nekem egy szelep, ahol levezethetem a bennem felgyűlt indulatokat. Jobb, ha itt teszem meg, mint ha valakit elküldök a jó büdös francba élőszóban...

Emberek! Mások vagyunk mind, más igényekkel, más elképzelésekkel, más elvárásokkal! Nem lehet ezt elfogadni? Nem lehet, hogy a többieké is jó, még akkor is, ha pont szembemegy a mienkkel?!

(Tudom ám, hogy az itt olvasgatók zöme elfogadó, érzékeny ember hozzám hasonlóan.)

Az elmúlt hetekben "megtudtam" pár dolgot magamról. Gyorsan leszögezem, hogy általában leperegnek a beszólások, de ha valami olyanra irányul, ami különösen kedves nekem, nos, az nyomot hagy. Főleg, hogy ha igénytelenséget sugall a megjegyzés, Mármint azt, hogy én volnék igénytelen. No, kérem, aki látta a munkáimat, tudja, hogy ez nem így van. Baromi alapos vagyok. Aki ismer, az tudja, hogy én magam sem vagyok épp igénytelen. Ja, hogy nem vágyom kacsalábonforgó palotára, többtízmilliós autóra, elitiskolára a gyerekeimnek?! Ez viszont tény. Nézzük egyesével, mik hangzottak el.

1. Nem vagyok trendi. *

Ó, hát én ezt tudtam! Nagyon rég tudom. Meg se próbálok trendi lenni. És hogy a termékeim sem trendik (mert erre irányult az info), azt is tudom.

Szép, hasznos, tartós, vidám darabokat készítek. Olyasmit, amit én magam is szívesen megvennék, amiknek a gyerekeim is örülnének. Tehát nem is leszek trendi, mert ami most fut (pl. monokróm) az nagyon nem az én világom. 

Ez így van jól, így szeretem.

(*Erről egyszer majd írok hosszabban is, muszáj lesz kifejtenem.)

2. A házunk "aranyos" - ezt fitymáló hangsúllyal mondva. 

A házunk otthonos, kellemes, természetes, praktikusan berendezett, számomra mesés. Ez sem trendi, hála Istennek... Amit a képeken láttok, az mind mi vagyunk, nem egy lakberendező műve. A két kezünk munkája. 

Így szeretem.

3. Engem is meglepett, milyen mélyen sértett, hogy valaki durván leszólta az autónkat. (Neki semmilyen sincs.)

A Megane kényelmes, tágas, gyors, jó fogyasztású. Bakker, tényleg nem trendi! És még öreg is. De belefér minden, és élmény vezetni. Mindenhova eljutunk vele. Most komolyan: ezt végképp nem kell magyarázni, szerintem. 

Szeretem.

4. A gyerekeim iskolájával kapcsolatban hangzott el: "hogy bírod oda járatni őket?!"

Én kérek elnézést, amiért a fő szempont az volt, hogy családias, nyugodt, laza helyre járjanak, ne egy versenyistállóba. Legyen idejük játszani, legyen örömteli gyerekkoruk! Sőt, tovább megyek: a későbbiekben sem várom el tőlük, hogy éjt nappallá téve tanuljanak. Éljenek, legyenek boldogok, akár egyetemi tanárként, akár például fazekasként. Egyenértékű a számomra. Az általános iskola amúgy sem befolyásol semmit, én úgy tapasztaltam. Bármi lehet belőlük, és tehetségük van bőven. Közben pedig fontos célom, hogy érző, szeretettel teli, toleráns emberekké váljanak. És akkor ők nem fognak az eddig soroltakhoz hasonló megjegyzésekkel mások lelkébe lépni. 

Nekem ez így jó, így szeretem.

Ezzel lerántottam a leplet :D : ember varrja a táskákat, és a játékokat. Érző ember. 

Amúgy jól vagyok. :) Azon kevesek közé tartozom, aki ki meri mondani, le meri írni: boldog vagyok. Sikeresnek érzem magam, még ha nem is mindenkinél ütöm meg a mércét. Amit akartam, az mind megvan. :) Természetesen vannak terveim, vágyaim, szeretnék fejlődni, és az építő jellegű kritikát is tűröm, ha az valóban az.  

És immár a gőzt is kiengedtem. :)

IQ

Mindig mondom, hogy szerencsés vagyok. :) A Pécs.ma-val nyertem a Mensa HungarIQa-nál egy ingyenes tesztírási lehetőséget pár hete. Kíváncsi voltam, mi lesz az eredmény. Megérkezett: jogosult vagyok a Mensa-tagságra, mert 135 fölötti IQ-t mértek* - "Ez az eredmény jobb, mint amire az emberek 99%-a képes."

Most két dolgom van:

-Nagyobb ajtót kell csináltatnom, hogy beférjen az arcom a műhelybe.

-Árat emelek.

Nem, nem, csak viccelek a teendőkkel kapcsolatban! :D Nem lesz áremelés, és azt is tudom, hogy az IQ csak egy szám, még akkor is, ha nagy dolog bekerülni a Mensába. Az IQ mellé nem árt a széleskörű általános műveltség,és némi lexikális tudás sem, és legfőképp humor, hogy mindenen át tudj lépni. :)  De akkor is remek érzés. :)

Hogy miért? Több okból. Mert "elit klubba" tartozni jó. Mert kérni fogom a papír alapú oklevelet is, így vita esetén elég lesz csak a falra mutatnom. :P Mert a lesajnáló megjegyzéseket tevőknek igazolni tudom az állításomat, hogy nem azért vagyok kézműves, mert másra nem vagyok jó, hanem, mert ezt szeretem csinálni, így vagyok boldog. :)

Köszönöm a Mensa HungarIQa-nak, és a Pécs.ma-nak az önbizalom-erősítést! :) Ez bizony nagy dolog még akkor is, ha nem változik semmi.

És most varrom tovább a táskákat. ;)

*Ne tévesszen meg senkit az amerikai mérési rendszer, ők magasabb számokat használnak, mert más a szisztémájuk. Tehát Sharon Stone 154-e itt talán elérné a 130-at.
135 fölött pedig nem kapunk konkrét számot, hanem csak a tartományt.

Rendhagyó poszt

Gyakran előfordul...

... hogy a városból hazafelé jövet összefutok egy fehér VW-es pasival. Nem kell, hogy rám villogjon, akármilyen messze is van, amint meglátom a tükörben, vagy előttem, tudom, hogy ez az a VW. Még mielőtt közel kerülnénk egymáshoz, még mielőtt beazonosíthatnám a rendszámot. Tudom, és nagyot dobban a szívem. :) Aztán már látom is a fickó vigyorát - igen, ez vigyor, nem mosoly. Szívdöglesztő vigyor. :) Muszáj viszonozni.... Tegnap azon kaptam magam, hogy megigazítottam a hajam, amikor feltűnt a visszapillantóban... Hej, haj.... mi lesz ebből? Pofátlanul flörtöl velem, pedig már többször elmutogattam neki, hogy három gyerek ül hátul az ülésekben. Még a gyűrűsujjamat is felmutattam, bár ebből nem egyértelmű, hogy férjnél vagyok, ugyanis nem hordok karikagyűrűt. Ezekkel a jelekkel mit sem törődve jön, jön utánam egész hazáig. Néha előttem - de hisz tudja, hova tartok...

Ha kiszállunk, meg is csókol. Meg biza. Én meg örülök neki.

Ja, remélem, egyértelmű, hogy a férjemről van szó... :)

Több, mint két éve, az azóta bezárt blogomon írtam a fenti posztot. Hogy miért szedtem elő? Mert Ő most messze van, és hiányzik. A minap mondta, hogy meglátott egy olyan autót, mint a mienk, és megörült. Aztán kapcsolt, hogy nem lehet az, hiszen több száz km-re vagyunk egymástól....

Bezártam azt a blogot, mert megkaptam, hogy túl sokat adok ki. Aztán visszahúzódtam, magamra zártam a szekrényajtót. Most picit kinyitottam újra.... Talán a december, a karácsony közelsége miatt....

Egy év

Beraktam a kenyeret a sütőbe, és eszembe jutott, hogy nagyjából egy éve diétázunk. Sok időnek kellett eltelnie, hogy újra megszeressem a sütést, hogy újra élvezzem a konyhai munkát. A főzés könnyebb: rengeteg ételt el lehet készíteni a nekünk tiltott hozzávalók nélkül, no, de sütni gluténmentes lisztből, tej, tojás, cukor nélkül sokkal macerásabb. Nem mondom, hogy most már vérprofi vagyok, de megy. :)

Egy év... annyi minden volt közben! Sokk, stressz, depresszió (pár hónap, aztán kimásztam, már rég), majd elfogadás, átértékelés, javulás. Óriási életmódváltás, folyamatos változás. Mostanra több az örömteli időszak, mint a gondterhelt. :)

A gyerekek jól vannak. Petinél látszik leginkább a javulás, hiszen nála volt a legnagyobb gond. Már terápiára sem kell hordanom, csak logopédushoz, meg tornára járunk, illetve nemsokára vizitornára is. Micit nem kell már vinnem. Andornak meg eddig sem volt igazán tünete. Okos, kedves, édes gyerekek. :)

A diéta szép lassan szigorodott. A tej- és cukormentesség mellé jött a glutén elhagyása, majd kiderült a tojás-, krumpli-, mogyoróintolerancia is. Mégis kibírható. :) Mivel így is remekek az eredmények, az orvossal egyeztetve abban maradtunk, hogy nem térünk át a GAP-diétára. Nem veszem ki az étrendből a rizst, kukoricát is, ez ennyit jelent a gyakorlatban. Napi egy gyümölcs is megengedett, és néha még egy-egy kanál méz is.

Mikor valaki azt mondja, "én ezt nem bírnám", vagy hogy "nem tudnék lemondani a tejről /kenyérről", mindig azt válaszolom, hogy " de bírnád, ha tudod, hogy kell, ha érzed, hogy így jó". És akkor ez nem áldozat, hanem állapot.

Megvagyunk, jól vagyunk.  Köszönöm mindenkinek, aki időnként érdeklődik felőlünk. :)

Nézőpont

Néha nem is tudom, épp mit csinálok....

Ülök a kertben, figyelem a gyerekeket, ahogy fogócskáznak, és közben horgolok. Vagy: dolgozom, bagolytesteket horgolok, és közben vigyázok a gyerekekre.

Most melyik is? :) Például ezért jó az én munkám. :)

 

4x11, az nálam 22

Mamintitől díjat kaptam. Mindig örülök, és megköszönöm, de többnyire lazán el is felejtem az ilyesmit.... Na, de most nem! Pedig ez olyan hosszú... :D

Kell 11 dolog rólam. Mit nem tudtok még? :D

1. Két macskánk van, de szeretnék egy kutyát is, leginkább egy orosz terriert. Volt régen egy, Másának hívták, imádtam. Egyre jobban vágyom egy Lénára. :)

2. Rászoktam a kávéra. Sőt, függő lettem, de legalább gyengén szeretem. :)

3. Imádom a kosarakat, van is "egy kevés". :D

4. Egy ideje nincs kedvenc színem. Még azokkal is megbarátkoztam, amiket harmincakárháévig utáltam: a barnát és a zöldet.

5. Ha sok pénzem lesz, megműttetem a szemem.

6. A bal kezemen hordom a karikagyűrűt, és ezzel jól megtévesztem a népeket! :P

7. Ha sok időm lesz, ősöreg bútorokat fogok felújítani, átalakítani.

8. A kertészkedéshez viszont nincs türelmem. Az valami nemszeretem-muszájdolog nálam.

9. Vezetés közben mindig rádiózok, itthon szinte soha.

10. Most épp Balogh Bélát hallgatok....

11. A pink nadrág pont jó a narancs színű pólóhoz és szandálhoz.

Informatív volt? :D

Maminti kérdései:

1. Hogyan/miért választottad a blogos nevedet (nickname) és/vagy a blog nevét?

A Lidérckét a barátaimtól kaptam, a nevemből ered, de rendesen elferdítették. :) Megtartottam, mert szeretetből adták.

2. Mi a kedvenc színed/árnyalatod?

Épp fent írtam, hogy már nincs... :D Mondjuk a piros, a rószaszín, a kék, a türkiz....

3. Mik azok a dolgok, amikre igazán büszke vagy?

Ha "mik", és nem "kik", akkor nem is tudom...

4.Van-e valamilyen dolog, amit eddig féltél kipróbálni, de igaziból azért szeretnéd?

Az szoktam mondani, hogy lehet, hogy tudok síelni, csak még nem próbáltam.... Ugyanígy vagyok a lovaglással is. :)

5. Milyen a kedvenc bögréd vagy csészéd?

Világoskék, és egy kutya van rajta.

6. Van-e olyan hely a közeledben (akár park vagy egy kis zug vagy egy fa töve), ahol szívesen ücsörögsz? Miért szeretsz ott lenni?

Kedvenc helyem a teraszunk széle. Úgy ülök le, hogy a talpam a füvön legyen.

7. Van-e olyan kézbe fogható tárgyad, amihez különösen szép emlék fűződik?

Egy csomó kedves tárgyam van, ennek ellenére nemrég döbbentem rá, mennyire félretehetőek a tárgyak, és mennyivel fontosabb sok minden más...

8. Van-e valami, amit szeretnél megtanulni/elkezdeni tanulni 1-2 éven belül?

Suliba járok. Jó lenne sikeresen levizsgázni.

9. Van-e/volt-e olyan idősebb ember a környezetedben, aki rendkívül közel áll/állt a szívedhez? Miért?

Volt, van, több is. Mindenki másért, de mindegyik okot regényekben tudnám csak elmesélni.... :)

10. Van-e kedvenc betűtípusod? Milyen jellemzői vannak?

Lovitz

11. Volt a gyerekszobádban valami, ami igazán jó érzéssel töltött el? Mi volt az?

Anyu gyerekkori mackója. Ma az én gyerekeimé. :)

És most kéne 11 emernek továbbadni, majd feltenni 11 kérdést. No, de a megcélzott 11-ből 10 sikítva menekülne.... És ezért 4x11=22. :)

Mese a vágásról

A legtöbb nő számára természetes, hogy 4-6 hetete fodrászhoz megy. Nekem több okból nem, de most csak egyet fogok kifejteni: az aggodalmat. Nem, nem amiatt szoktam aggódni, hogy milyen lesz a hajam. Inkább a  férjemért. Meséljek? :) Mesélek.

2010. novemberében levágattam a hosszú hajam. Nem lett rossz, de úgy döntöttem, lehetne 5-6 centivel hosszabb, ezért csak pár hónap után jelentkeztem be újra a fodrászhoz. Aznap, mikor mentem volna, Payát megharapta egy kutya. Ő a sebészeten töltötte a délutánt, én meg lemondtam a fodrászt, és maradtam a gyerekekkel.

Eltelt megint valamennyi idő, aztán újra bejelentkeztem egy hajvágára. Aznap, mikor mentem volna, a férjem munka közben leesett egy tetőről. Ő megint az ambulancián volt, én meg frászban. Fodrász lemondva, persze. Mikor magamhoz tértem, le is toltam Payát, hogy képes összetörni, megharaptatni magát, csak hogy nekem hosszú maradjon a hajam! :P

Nos, ezek erősen közrejátszottak abban, hogy másfél éve nem látott a fodrász.... No, de hétfőn összeszedtem minden bátorságomat, és felhívtam. Kedd délutára kaptam időpontot. 24 óra szorongás. :D

Jelentem: mindenki jól van. :)

A férjemnek volt ugyan egy kis kellemetlensége, de sérülés nem történt. :) Peti át akarta venni a fodrászblokkoló szerepét, és végighányta a tegnap délelőttöt, de 11-től aludt egy nagyot, és utána rendben volt. Délután Paya is megérkezett, egyben, így el mertem indulni a fodrászhoz.

És ez így most pont jó: elég hosszú ahhoz, hogy össze tudjam kötni, de nem túl hosszú, így éjjelre nem kell összegumizni. :) A kép lehetne jobb, de művészet engem fotózni... :D Megkönnyebbültem minden értelemben. :)))

Pécs, Zsolnay Negyed

Összefoglalva: csupa szépség, és harmónia. :)

Honlap

Pécs

Az lenne kézenfekvő, ha a POSZT-ot ajánlanám figyelmetekbe, de én mégis konkrétan egy valamit ajánlok: a Jókai teret.

Csudajó játékok vannak kitéve! A hajós volt a kedvencem. :) Vidd végig a hajót a nyilakon úgy, hogy ne menjen lyuk fölé, mert akkor beesik a golyó! A kerekeket tekerve lehet irányítani.

Van teke is, meg "fogós" játék, és légfoci, ahol pumpával lehet terelni a hungarocell-labdát, no meg óriásflipper. :) A kicsik* a billegő labirintust élvezték legjobban. :)

Nem mellesleg a sátor alatt kézművesek várják a vásárlókat. Kevesen, de annál szebb termékekkel. :) Kerámiák, macik, mézeskalácsok, tűzzománc-ékszerek, apró varrott holmik állnak az asztalokon.

Délutánonként pedig a Márkus Színház bábelőadásai csábítanak. :)
Menjetek játszani, szórakozni!

*Andor egy barátjánál volt vendégségben, azért nem szerepel a képeken. Ezt muszáj volt megjegyeznem, mert a minap valakitől megkaptam, hogy nem megfelelő számú gyerek van velem. :D

Már ezt is tudom... :)

Sok dolgot lehet rám mondani, de azt nem, hogy zárkózott, visszahúzódó, titkolózó lennék. :) Ajtót nyitottam nektek, bármikor beléphettek a házunkba. Elmeséltem, hogy kerestük Petúr problémáinak az okát, és hogy derült ki a betegség. Azt sem titkoltam, hogy végül mindhárom gyereknél előkerültek a tünetek, csak különböző mértékben. Olvashattatok a félelmeimről, és tudom, hogy egész nagy csapat izgul együtt velünk, szorít nekünk. :)

Megosztottam itt is az ötletünket, hogy elcserélnénk a házunkat, mert bár nagyon szeretjük, a Pécsre költözés jelentősen megkönnyítené az életünket.

Nos, egyeseknek talán még így sem elég bonyolult az életünk, vagy talán épp túl bonyolultnak tartják. Tegnap este a Fb-ról értesültem róla, hogy valójában mi áll a háttérben: válunk. El is meséltem a férjemnek, tudjon róla ő is. :P Fogmosás közben igyekeztünk kitalálni az okokat, aminek prüszkölős röhögés lett a vége... :)) Nem tudtunk megegyezni, hogy kinek a hibája lehet. Majd megkérdezem a neten. :P

Lányok, ha valaki baromira unatkozik, szeretettel várom ablakot pucolni, takarítani, vasalni!

Értem én, hogy a "közönségnek kell a dráma", csak épp úgy érzem, hogy van elég az életünkben kitalált történetek nélkül is. Annyit fűznék még a dologhoz, hogy lényegesen egyszerűbb lenne az élet egy szar házasságban, mint három beteg gyerekkel. No, de a betegség kordában tartható, és továbbra is bízom benne, hogy meg fognak gyógyulni (júniusban két budapesti vizsgálat is vár ránk :) ), pláne, hogy együtt vagyunk, mert így mindent megoldunk. :)

Észrevétlenül....

... elsiklottam a blog 3. szülinapja felett.... Semmi ünneplés, semmi játék. És még nem is lesz egy darabig, mert most egész más dolgok foglalnak le - bocs. Peti betegsége kapcsán próbálom intézni a hivatali ügyeket, de egyik sem egyszerű. :( Viszont én meg kitartó vagyok. :)

Ilditől is kaptam díjakat nemrég, de még azokat se biggyesztettem ide. Link lettem. :D Megint csak bocs. :) Köszönöm, hogy gondoltál rám! :)

Ez utóbbi díjat közben Kedytől is megkaptam. Köszönöm. :)
Lesz ez jobb is, lesz még könnyebb is! Fogunk még játszani is! :)

Az örök érvényű igazsággal....

... kívánok mindenkinek boldog Új Évet:
ma kezdődik életed hátralevő része. :)

Remélem, hogy ez mindünknek szebb, jobb lesz, mint az eddigi. :) Jó egészséget, szerencsét, sikert, sok örömet kívánok!


Szeretettel,

Van, aki...

...úgy gondolja, ő "kutyás", vagy "macskás", és ha ezt a besorolást nézzük, akkor én nyilván macskásként vagyok elkönyvelve.... (Most épp Jajde ül az ölemben, mellettem meg Csengő, és mindketten a monitort fixírozzák. :D) Pedig valójában én kutyás-macskás-hörcsögös-kisoroszlános-miegyebes vagyok, mivel - mint tudjátok :) - az egyik állatfaj szeretete nem zárja ki a másik iránti rajongást. :)
Hoztam is képet Anyuék kutyájáról, Treffről. A régi olvasóim emlékezhetnek rá, ő az, aki a kerti székben szeret üldögélni. :) A belinkelt kép 4 éve készült, de akár tegnap is fotózhattam volna. :)


Hogy mi köze egy hatalmas bordeaux-i dognak ehhez a bloghoz? Semmi. :) Ha csak az nem, hogy Trefi szeretne megtanulni horgolni.
A kabátom zsebe elég nagy, belefér egy motring és egy horgolótű, amit bármikor előkaphatok, ha van pár percem. :) Amíg a gyerekek a kertben rohangáltak, diót szedtek, horgoltam pár sort, aztán letettem a cuccot a kerti székbe, mert Mici kérte, hogy hintáztassam. Amint eltávolodtam a széktől, Treff ott termett, és már vitte is a fonalat a házába. Hosszas könyörgés után kaptam vissza - anélkül, hogy akár egyetlen rövidpálcával is növelte volna... Szóval, még nem tud horgolni, de szeretne. :) A legbolondabb, legimádnivalóbb kutya, akit ismerek. :)

Ha már....

... a mélypontot ide sóhajtottam, legyen itt a jó is. :)

Tegnap már kicsit jobban voltam minden értelemben, és ma már sokkal. :) Ebben nagy szerepe van annak a sok kedves szónak, levélnek is, amit tőletek kapok. :*) És persze, annak is, hogy átbeszéltünk itthon mindent, eldöntöttük, hogy alakítjuk át az életünket. A lelki terheken túl, sajnos, anyagival is jár az az egész hercehurca. Nemrég még poénkodtam, hogy eladom a fél vesémet, ha kell, és tényleg, lassan nézhetem a meskán, hogy melyik kategóriába tegyem. :P Garantáltan egyedi, bár van még egy hasonló, de az nem pont olyan. És saját készítésű. Kár, hogy nem látjátok az arcomat, mikor ezt írom... Nem a keserűség szüli az iróniát, túl vagyok rajta. :)
Mindig van megoldás, csak meg kell találni. Most ide érzelgős, nyálas mondatokat írhatnék arról, mennyire jó, hogy ilyen családom van, amilyen - és igaz is lenne mind. :) Anyu írta kommentként pár bejegyzéssel előbb, hogy "erősek vagyunk így együtt" és igaza van. :)
Helyen vagyunk, és tudom, hogy rendben is lesz minden. Makacs fajta vagyok - úgyis az lesz, amit akarok! :P :D A férjem azt szokta mondani, hogy "szeret minket az Isten", és ő okos, hiszek neki.
Nektek pedig köszönöm a leveleiteket, megjegyzéseiteket, a sok pozitív gondolatot! :)

(És most rohanok tovább a dolgomra. :D)

Úgy írnék...

...valami jót. Bár tudnék. :( Peti ügyében egy helyben toporgunk, és sorra jönnek egyéb gondok is. Azt hiszem, ez a mélypont. Szeretnék valami jót írni. JÓ. Azt hiszem, most ennyi...
(Idebukott belőlem ez a pár sor, és így talán értitek, miért nincsenek új fotók, miért nem haladok semmivel. Na, jó, tudom, nem értitek, hiszen nem másztam bele a részletekbe... Nem akarok, nem fogok, csak sóhajtottam itt egy nagyot.)

Gyomorgörcs

Újabban nincs szerencsém a sürgős munkákkal. :( A múltkor ott volt a kétszer is feladott, elsőbbségi nyakpárna esete, ami 8 nap alatt ért célba. Itt jegyzem meg, kaptam választ a reklamációmra a postától két hét elteltével: volt vizsgálat, és szerintük minden rendben történt nem követtek el mulasztást. Nekem meg nincs erőm hozzá, hogy patáliát csapjak. :/ Remélem, hamarosan lesz egy olyan futárcég, akinek az árai közelítenek majd a postai árakhoz, és átpártolhatok hozzájuk.

Ma fel akartam adni egy táskát. El is készültem vele tegnap, reggelre csak a hevederek felvarrása maradt. Úgy terveztem, korán befejezem, aztán Petit elviszem oviba, és útjára bocsátom a csomagot. Aha... nem jött össze, ugyanis nem bírom felvarrni a hevedereket. Ezt csinálja a gép:


Már túl vagyok az újrafűzésen, az orsó átcsévélésén, a szétszedésen, szösztelenítésen, próbáltam kisebb talpnyomással, de mégis mindig ugyanez az eredmény. :(( Délutánra már gyomorgörcsöm lett, fejfájással kiegészítve, meg némi kézremegés. Francba, francba... Biztos, hogy valami egyszerű megoldás lesz, csak még nem jöttem rá, mi. Leginkább az nyomaszt, hogy Hajni várta a táskát, és nem fog odaérni, mielőtt utazna. Itt is mondom: sajnálom. :((

Ti ilyenkor mit tesztek? A szitkozódáson kívül, persze... Én palacsintasütéssel, és meditációs cd-vel próbáltam rendbe szedni az idegeimet. Nem teljes a siker... És most újra szétcsavarozom a gépet, pucolok, orsózok, fűzök....

Pár szó....

...a Goldenblogról. A legfontosabb: köszönöm mindenkinek, aki szavazott a blogomra! :) Nem voltak vérmes reményeim, ez az 52. hely (176-ból) remekül megfelel. :) Nem tudom, lesz-e bármiféle hatása, de a puszta tudat is jól esik, hogy többen odaillőnek, méltónak találtatok rá. :*)

Most jó... :)

Így, a hétvége után, jó géppel, újra itthon, most jó. :) No, az elmúlt napokban is az volt ám! Az Audi nem jött még össze, de közben rájöttem, hogy inkább kisbusz kell... :D Történt ugyanis, hogy pénteken autóba vágtuk magunkat és elhussantunk Balatonra, tegnap délután jöttünk vissza.

A hussanást ne úgy képzeljétek, hogy be egy szatyor a csomagtartóba, és már megyünk is! Röpke egy óra pakolás, majd a csomagtartót telecuccoltuk, összes gyerek be, a két macska szállítókosárba, a gyerekek lábához, és akkor indulhattunk végre. Eszembe jutott többször Moli szövege, hogy ezt a kombit már "teleszültem" és valóban. :D Hörcsögöt már nem veszünk, mert legfeljebb a tetőn vihetnénk. :D

Itthon is nyugodt, csendes környéken lakunk, olyan, mintha mindig nyaralnánk, de Lelle egy picit más. Pl. ezért:





Sövényigazítás után még az asztalra is jutott a mályvából:

Egy negatívumról viszont kénytelken vagyok beszámolni... Lellén épp kézműves vásár van, és ez, kérem, szégyen, hogy milyen... Az egész utca hosszán talán 3-4 olyan árus volt, aki valóban kézműves terméket árult. A többi kínai gagyit, műanyag vackot. Borzalom... >:(

Ellenben a víz remek volt. :)