Azt mondják...

...a nyúl szapora. Nálam a macska is. :)

Táska is készült nemrég, és most is alakul egy, de az apró dolgokkal gyorsabban haladok, ez tény. :)

Egy csokor tulipán

Ezt hozta ma a postás, Hajnitól kaptam. Csak úgy, léleksimogatónak. :) Nem tudom szavakba önteni, mennyire meghatott! :'))

Gyönyörű! Hajni tudta, hogy imádom a piros-fehéret, pláne, ha pöttyös, még erre is odafigyelt. Hát nem tökéletes? :)

Köszönöm! :*)

Lila cicapár

Itt várták, szegénykék hetek óta, hogy kitömjem őket. No, most kész vannak, nyávoghatnak, dorombolhatnak kedvükre. A Meskára küldtem őket.

Zárójeles kérdés

Vajon az előző bejegyzésemben miért csúszott a szövegbe az ajánló képsor? Nem értem...

Ha már....

... a mélypontot ide sóhajtottam, legyen itt a jó is. :)

Tegnap már kicsit jobban voltam minden értelemben, és ma már sokkal. :) Ebben nagy szerepe van annak a sok kedves szónak, levélnek is, amit tőletek kapok. :*) És persze, annak is, hogy átbeszéltünk itthon mindent, eldöntöttük, hogy alakítjuk át az életünket. A lelki terheken túl, sajnos, anyagival is jár az az egész hercehurca. Nemrég még poénkodtam, hogy eladom a fél vesémet, ha kell, és tényleg, lassan nézhetem a meskán, hogy melyik kategóriába tegyem. :P Garantáltan egyedi, bár van még egy hasonló, de az nem pont olyan. És saját készítésű. Kár, hogy nem látjátok az arcomat, mikor ezt írom... Nem a keserűség szüli az iróniát, túl vagyok rajta. :)
Mindig van megoldás, csak meg kell találni. Most ide érzelgős, nyálas mondatokat írhatnék arról, mennyire jó, hogy ilyen családom van, amilyen - és igaz is lenne mind. :) Anyu írta kommentként pár bejegyzéssel előbb, hogy "erősek vagyunk így együtt" és igaza van. :)
Helyen vagyunk, és tudom, hogy rendben is lesz minden. Makacs fajta vagyok - úgyis az lesz, amit akarok! :P :D A férjem azt szokta mondani, hogy "szeret minket az Isten", és ő okos, hiszek neki.
Nektek pedig köszönöm a leveleiteket, megjegyzéseiteket, a sok pozitív gondolatot! :)

(És most rohanok tovább a dolgomra. :D)

Ma végre....

.... elkészültem egy neszesszerrel, amit több hete kértek. :/ Még nem mutatom meg, mert szülinapi ajándék lesz. :)

Viszont újrafotóztam a prototípust is. Nos, ennek a zsebeivel nem vagyok elégedett. Nem is tudom, vállalható-e, de megmutatom. A másik darabnál már megoldottam a gondokat, és jó lett. Majd meglátjátok! ;)

Csak azt nem tudom, ezzel mi legyen...

Úgy írnék...

...valami jót. Bár tudnék. :( Peti ügyében egy helyben toporgunk, és sorra jönnek egyéb gondok is. Azt hiszem, ez a mélypont. Szeretnék valami jót írni. JÓ. Azt hiszem, most ennyi...
(Idebukott belőlem ez a pár sor, és így talán értitek, miért nincsenek új fotók, miért nem haladok semmivel. Na, jó, tudom, nem értitek, hiszen nem másztam bele a részletekbe... Nem akarok, nem fogok, csak sóhajtottam itt egy nagyot.)

Homály

Hatszor (!) álltam neki a hétvégén, hogy lefényképezzem ezt a két nyakpárnát Különböző helyszíneken, különböző fényviszonyok között - mégis mindig homályosak lettek a képek. Megpucoltam a gép lencséjét. Így se jó. :( Feladtam...

Egy testvérpárnak varrtam a párnákat. A maci eredetijét egy könyvben láttam, ott rózsaszín ruhával, és koronával (vizuális típus vagyok, minden ilyesmi megmarad), de hiába töröm a fejem, nem tudom, milyen könyvben, hol. :(
A helikoptert meg nemrég rajzoltam, pont arra gondolva, hogy kellene valami fiús nyakpárna, erre bejött ez a kérés, és máris megvarrhattam. :)

Aukciók a Noé állatotthon javára

Száz kéz- egy szív elnevezéssel indult egy akció, amelynek során kézművesek ajánlanak fel termékeket aukcióra a Noé állatotthon javára.

Én egy kutyusos vendégfogadó táblát varrtam. A licitáláshoz regisztrálni kell. A licit két hétig tart.
Remélem, lesz gazdája, és szép pénz gyűlik majd össze a Noé javára. :)

A múlt szombat képei

FércJutka írt a látogatásunkról, fotózott is, én meg hoztam tőle képeket (az engedélyével).

A nyuszi táblát már rég meg akartam varrni Juditnak. Az ő figurája, rá jellemző - ilyen csakis neki lehet. :) Manócipői vannak már tavalyról, de most készítettem a műhelyéhez illő színekben is.
A dinós tábla pedig, természetesen a fiúké lett. :)

Örömmel varrtam nekik. :)