Sok dolgot lehet rám mondani, de azt nem, hogy zárkózott, visszahúzódó, titkolózó lennék. :)
Ajtót nyitottam nektek, bármikor beléphettek a házunkba. Elmeséltem, hogy kerestük Petúr problémáinak az okát, és hogy derült ki a
betegség. Azt sem titkoltam, hogy végül mindhárom gyereknél előkerültek a tünetek, csak különböző mértékben. Olvashattatok a félelmeimről, és tudom, hogy egész nagy csapat izgul együtt velünk, szorít nekünk. :)
Megosztottam itt is az ötletünket, hogy
elcserélnénk a házunkat, mert bár nagyon szeretjük, a Pécsre költözés jelentősen megkönnyítené az életünket.
Nos, egyeseknek talán még így sem elég bonyolult az életünk, vagy talán épp túl bonyolultnak tartják. Tegnap este a Fb-ról értesültem róla, hogy valójában mi áll a háttérben: válunk. El is meséltem a férjemnek, tudjon róla ő is. :P Fogmosás közben igyekeztünk kitalálni az okokat, aminek prüszkölős röhögés lett a vége... :)) Nem tudtunk megegyezni, hogy kinek a hibája lehet. Majd megkérdezem a neten. :P
Lányok, ha valaki baromira unatkozik, szeretettel várom ablakot pucolni, takarítani, vasalni!
Értem én, hogy a "közönségnek kell a dráma", csak épp úgy érzem, hogy van elég az életünkben kitalált történetek nélkül is. Annyit fűznék még a dologhoz, hogy lényegesen egyszerűbb lenne az élet egy szar házasságban, mint három beteg gyerekkel. No, de a betegség kordában tartható, és továbbra is bízom benne, hogy meg fognak gyógyulni (júniusban két budapesti vizsgálat is vár ránk :) ), pláne, hogy együtt vagyunk, mert így mindent megoldunk. :)
