Két "Isten hozott" tábla, ugyanabból az anyagból, ugyanazzal a felirattal, másként díszítve. A kerámiagombok Kovács István munkái.
Mikor textiltáblát varrok, mindig azt érzem, hogy "ez én vagyok"... aztán persze, ezt érzem akkor is, mikor táskázok, vagy nyakpárnázok... :D Vagyis, azt akartam ezzel mondani, hogy szeretem őket. :)
Mikor textiltáblát varrok, mindig azt érzem, hogy "ez én vagyok"... aztán persze, ezt érzem akkor is, mikor táskázok, vagy nyakpárnázok... :D Vagyis, azt akartam ezzel mondani, hogy szeretem őket. :)
7 megjegyzés:
Ezek olyan aranyos holmik! Nem csoda, hogy bírod őket! :)))
Lászik is rajtuk, hogy szereted őket csinálni! NAgyon aranynosak!
:))
A szülötteim, vagy legalábbis agyszüleményeim, kezem munkái, hát persze, hogy szeretem őket. :)
Tényleg szépek.:-))Ez olyan, mint ahogyan én most varrom a házi áldásokat az ovis jótékonysági bálra. Mindkettő azonos anyag, de másképpen diszitettem. Szeretem variálni a szalagokat....:-)))
Szépek és naná, hogy szereted csinálni! Süt róluk, hogy szíved-lelked benne!:) Ezt csak így lehet, különben nem is csinálnád!
Közben elkészültek a hasonló házi áldások is, mindjárt felteszem őket. Jaj, csak lenne több időm... :)
A kis virágos belopta magát a szívembe! :)
Megjegyzés küldése