Cicás pelenkázótáska ikreknek

Réka kérésére varrtam ezt a pelenkázótáskát egy ikerpár anyukájának. Két kisleány cuccát kell elnyelnie, ezért nagyobb lett, mint az eddigi pelenkázótáskák, és dupla üvegtartó került bele. 

Kimerevítettem, kukacoltam, belülre egy nagy, osztott zseb került és az üvegtartók, kívülre meg két cicás zseb. A fedlapra is két cicát varrtam, a zseb mintáját rajzoltam meg nagyobb formában, azokat a macsekokat applikáltam.

Azt már tudom, hogy tetszik, örült neki az anyuka, és ez bizony jó érzés. :)) Remélem, jó hasznát veszi majd!

Macis díj

Nem tudom, hogy maradt el eddig, most megmutatom, mit kaptam Mercitől:

Nagyon kedves díj, köszönöm szépen! :)

Az én jelöltjeim (most a blogtalálkozóhoz kapcsolódóan): Abile, Molika, a Matula ikrek, Robertia,  Borsheka.

Öten a sok-sok kreatív közül. :)

U.i: Tudom, hogy lassan tölt be a blogom. :( Van türelmetek kivárni, vagy keressek megoldást?

Szombat

Próbálom összeszedni a gondolataimat, hogy meséljek a blogtalálkozóról, de szerteszét vannak....

Mások már annyi mindent leírtak, olyan jól, én meg kevergek, keresem a szavakat.

Egy biztos: már az utazás miatt megérte elmenni. :))) Abile, Molika és én mentünk Pécsről, illetve a környékről, Erzsi félúton csatlakozott hozzánk. Szem nem maradt szárazon, annyit nevettünk, vihogtunk, sőt, röhögtünk. :D Jaj, de jó volt! :)) Könnyen megtaláltuk a blogtalálkozó helyszínét, félszegen bevonultunk, de mindjárt ismerős arcokat láttunk. (Itt jegyzem meg, hogy nem vagyok vállalatigazgató, ne tévesszen meg senkit, hogy 5 percenként szólt a telefonom, és csak locsogtam, locsogtam... Ja, és a családom hívott legritkábban. :D) 
Nem is értem magamat, döbbenet, hogy miért oldódtam olyan lassan... Minden kiállított cuccot megnéztem, sokakkal beszélgettem is, de még így is sokakkal nem. Nem azért, mert nem akartam... Nem is tudom... Az emberek erre-arra szétszóródtak, és én a hazaúton döbbentem rá, hogy hány kedves bloggerinát hagytam ki a csevejből. Azért jól volt ám így is, mert úgyis tudok rólatok mindent a blogjaitokról! :P :D
Ginának, Hokatának köszönöm, hogy összehozták ezt a találkozót! Remek ötlet volt. :)) Lesz még, ugye? :)

Nagy halom ajándékot is kaptam ám! Rita mindjárt meglepett egy gyönyörű, összecsukható szatyorral, csak úgy. Aztán a csereberénél engem húzott, így két szatyrom is van már tőle. :D A másikat, a virágosat anyunak adtam, de majd lefotózom azt is. Igazi profi munka mindkettő. :)

FércJutkától nyuszkás kulcstartóm lett. Szaporodnak a Férckincseim. :))

 Erzsitől egy halom övet kaptam, hogy csináljak belőlük táskapántot, és egy mesés ékszerszettet. Nem is tudom, mivel érdemeltem ki....

Gina vásznakkal örvendeztetett meg. Nézegetem őket, vannak ötleteim. :)
Vera Násfának megtetszett a házi áldás, amit vittem, így elcseréltem vele, és szépséges, szíves nyakláncra. Már viseltem is. :)

Köszönöm mindenkinek, lányok! :))

Az árusoknál kínszenvedés volt nézelődni. :D Tudjátok, azért, mert mindent szerettem volna. :D Gombokat és hasznos apró kellékeket vettem is. A sokat emlegetett Szép Gábor meglepett. Komoly úrra számítottam, ehelyett egy vidám fiatalemberrel csevegtem. :) Mondhatni, távgyógyította a gépemet, legalábbis adott tippeket. Mert hogy megvan ugyan az Öreglány, visszakaptam csütörtökön, de nem jó. :( Nagy nehezen varrtam meg a cserebere ajándékot is, mert fél percenként tépte a szálat. Rettentő morcos voltam a végén már.... Azért az jó, hogy Hordosv, akit kihúztam, örült neki. :) Egy neszesszert vittem, amiről nem készült értékelhető fotó. :/

A blogtalálkozó után Rita barátnőnkhöz voltunk hivatalosak. Újabb ajándékok, és édespofa boxerek vártak. :)

Mindezek után Ikeázni vonultunk. Mit mondjak... nem untuk. :D A hazafelé utat sem, mert folyton dőlt a szó, rezgett a kocsi a nevetéstől. :))) Hazahordtam a lányokat, és 11 óra volt, mire én is beléphettem a házunk kapuján. Mint egy fáradt, de jókedvű zombi. :))
Remek volt. Hab a tortán, hogy a gyerekek is jól megvoltak nélkülem, így még lelkiismeret-furdalásom sincs. :))

Mit gondoltok....

...kell majd rám névkártya, vagy anélkül is messziről felismertek holnap? :D Ezek a színek nem csak ordítanak, de integetnek is. :)

Az úgy volt, kérem szépen, hogy fűztem magamnak egy szettet (nyaklánc+fülbevaló) és kellett hozzá egy táska. Már van. :)

A legeslegjobb érzés...

...azt látni, hogy örömet okoz, amit varrtam, pláne, ha gyereknek készült. Ha magával viszi az ágyba, mint Rita unokája, Sophia a pöttyös, cicás párnát és a lovacskát, akkor valószínűleg szereti. :))

Ritának köszönet a képért, és a közzétételi engedélyért. :)

Megtiszteltetés

Az a megtiszteltetés ért, hogy Edit riportot készített velem. Köszönöm szépen, nagyon jól esett, hogy megkeresett. :)

Itt elolvashatjátok.

Bori

Engedélyt kaptam Bori apukájától, hogy megmutassam nektek a cserfes kislányát, aki színésznő, divattervező és pincér lesz. :) Ő volt az a tündérkirálylány, aki szórakoztatott minket a vásár alatt.

Itt újraértelmezte a szörnypárna huzatát:

Itt meg az általam horgolt sárga kalapban. Ezt még nem is mutattam. :)

Édes kishölgy, remélem, sikerülnek a tervei. Talán még láthatom is színpadon... :) Örülök, hogy megismerhettem!

Leleplezem :)

Elárulom az előző bejegyzésben mutatott doboz titkát. :) Tekervényes gombtartó. Hát nem csúcs? A belül lévő felirat szerint holland - szerintem meg jobb, mint egy fapapucs. :)

Még egyszer köszönöm! Mint látjátok, be is laktam. :) Voltak ám benne gombok is! Élvezettel nézegettem végig őket, aztán melléjük költöztettem a sajátjaimat. Tele lett. :)

Mutogatós

A varrógépem még mindig szervizben, péntekre ígérte a mester. :( Jaj, de nagyon hiányzik! Elhoztam a sógornőmét  kölcsön, de valószínűleg kopott a hurokfogója, mert öltéseket hagy ki. Így meg nincs is kedvem varrni.... Van még  egy mezei gép az egyik szekrény tetején, majd előszedem.

Addig is csináltam valami mást: új fajta rózsát. Először "Rongyrózsának" akartam nevezni, de mivel a rongy szó túl sok pejoratív tartalmat hordoz (eldobandó, selejt), inkább új nevet keresek. A Country rózsa ugrott be, de inkább magyar elnevezést szeretnék. Tippeket várok! :)

Mutatok mást is. Ezeket az anyagokat Molikától kaptam. Édesek, ugye? Még nem tudom, mi lesz belőlük, de lehet, hogy kockás rózsa is születik majd. :)

És ez mi lehet? Ki tudja?

Rita barátnőmtől szállt rám. Nincs blogja, de többször említettem már, az ő anyósa halmozott fel rengeteg anyagot, amikből nekem is jutott Rita révén. Kitaláljátok, mi ez, és hogy használható? Később elárulom. ;)

Itt a folyt. :)

Ki jött még? Nyuszi, filc, gomb - ezekből a varázsszavakból tudjátok? Persze, hogy Jutka, vagyis Fércművek. :) Olyan jó volt végre találkozni! :) 

Nagyon készültem rá, komoly összeesküvéssel. :) Nemrégiben mutattam egy karkötő-fülbevaló szettet, amivel Jutka lepett meg csak úgy. Nagyon meghatódtam, és tudtam, hogy meg fogom én ezt még "bosszulni". :D Ki is találtam, hogy mivel, de a színek tekintetében bizonytalan voltam. Úgy emlékeztem, olvastam már Judittól, hogy ő a barnás, szürkés árnyalatokat szereti, de a biztonság kedvéért megkérdeztem SzarvasMicit, hisz ők gyakran találkoznak. Ő is bizonytalan volt, ezért a párjához, Páljához fordult. Pál meg lazán felhívta Jutkát, és megkérdezte. :D Igen, a földszínek. Oké, már ezt is tudtam. Azt meg alapból, hogy Anglia-mániás, és szereti a szokatlan megoldásokat. Így hát egy szokatlan angol zászlós táska lett az övé, ez:

Juditnál jobb kép is van, íme megpakolva:

Ő is hozott ám ajándékot, így már van GomBoltos gyűrűm, könyvjelzőm, nyuszis mágnesem, négyzet alakú gombom! :) Sőt, két cicás anyagdarabot is kaptam, tündériek, édesek. :) 

Ekkora mákom van. :) Szombaton találkozunk újra? Micsoda kérdés.... Inkább kijelentem: szombaton találkozunk újra! :)))

Apró kitérő, hogy mikor mutattam apunak a gyűrűt a kezemen, ő azt mondta: "gombprésem nekem is van valahol, kell?". Hogy mi a csudának kellett valaha is neki gombprés, azt nem tudom.... :D Nem, nem fogok Gomboldát nyitni, de már ezt is tudom, hogy ha netán kéne behúzott gomb, jóatyámhoz fordulhatok. :) Meg talán hajócsavarért, és zsiráfnyeregért is.... :D

Látogatók, hangulatok

Folytatom a beszámolót. :)

Jópár kedves ismerős járt nálunk a vásárban. A bloggerinák közül először Abile jött a lánykájával. Tudta, mivel fokozhatja a hangulatot: marcipános csokigolyót (vagy csokis marcipángolyót?) kaptunk, faltunk élvezettel. :D

Meglátogatott minket Langalló is. (Blogja nincs, a Meskáról ismerős.) Örülök, hogy végre személyesen is találkoztunk! :)

Más meskás is nézelődött felénk, de csak 2 méterről, hogy ne kelljen odalépnie. :P Mi megismertük, nyilván ő is minket... És mivel róla köztudott, hogy előszeretettel készít "reprodukciókat", nyilván a látottakat is beépíti majd a következő munkáiba. :P Ez van.... Sokan meg is mondták ám, hogy nem vásárolnak, csak ötletet lopnak - így bele a képünkbe. Rengetegen fotózták a standot, és volt, aki a termékeket is elkezdte, egyesével. Mikor megkértem, hogy ezt azért talán ne, még ellőtt pár képet azért. Hol, ki fog vajon ilyesmit árulni? Ez is olyan dolog, amibe bele kell törődni.

Mikor tegnap megnéztem, milyen bejegyzések születtek a hétvégén az általam olvasott blogokon, megláttam egy olyan terméket, amit eddig csak én varrtam ebben a formában. Persze, nincs ott a hivatkozás, hogy tőlem szedte az ötletet... Nem kezdtem virtuális sikoltozásba. Mások vagyunk. Gyakran előfordul, hogy mocorog bennem egy ötlet, de mikor megvarrnám, meglátom valahol, hogy más készít már olyasmit. Ilyenkor visszalépek, lemondok a terveimről, mert hiába tudom, hogy nekem is eszembe jutott, nem akarom, hogy akár csak a gyanúja is felmerüljön annak, hogy másolok. A fent említett termék esetében viszont egyértelmű a koppintás, és látom, ott a szövegben, hogy lesz még. 

Vissza a vásárhoz. Jött olyan fotós is, akinek ezer örömmel engedtem a fényképezést, tudva, hogy művészien csinálja, és természetesen hátsó szándék nélkül. Ő Merci. :) Örülök, hogy végre találkoztunk! Már két táskája van tőlem, de eddig csak anyun keresztül bonyolítottuk a dolgokat. Csuda kedves, édes nő. :) Anyagot is hozott nekem, és csak oda akarta ám adni. Szerencsére, tudtam, mi az, amit szeretne a cumóim közül, így  nem távozott üres kézzel. :)

Még nincs ám vége a látogatók listájának! Csak húzom egy kicsit, mint a filmeknél, hogy izguljatok. :D Reklám helyett egy hangulatkép következzen. A Széchenyi tér tele van csobogókkal, szökőkutakkal, és mi pont a vízlépcsővel szemközt árultunk. Gyerekek, felnőttek, kutyák is tapostak, jöttek-mentek a vízben. A kalapos hölgyemény legalább fél óráig ugrált, táncolt benne, időnként meglengetve a kalapját. Hiába, a mediterrán hangulat... :)

Folyt. köv. nemsokára!

Kitérő

Folytatni fogom a vásári beszámolót, hiszen még nem is meséltem, kik jártak nálunk, de most megmutatom, milyen díjakat kaptam az elmúlt időszakban, nehogy később elfelejtkezzek róla. (Tudom, hogy volt már olyan, és szégyenlem is.... :/)

Barátság díjat Sesame-tól, és Dorkadesign-tól, köszönöm szépen! Én is örülök, hogy megismertelek benneteket! :)

Most nem nézem meg, hogy ki kapta már meg, ki nem, csak osztom tovább. :)

-Régi barátnőmnek, Cukotának a fantasztikus babáiért, babaházaiért.

-Új barátnőmnek, Molikának, a meghívásért, a hétvégéért, no meg a munkáiért.

-FércJutkának, akivel nagyjából a blogolásunk kezdetén találtunk egymásra, és részemről töretlen a lelkesedés. :)

-Kathy-nek, akivel ősszel találkozunk, remélem. Sanos, nem mi megyünk New York-ba, ő jön haza, de így is tökéletes lesz! :D Nagyon várom!

Még sok bloggerina van, aki megérdemli, és nem is akarok megbántani senkit, de most érjétek be ezzel a rövid listával. Rohannom kell, viszem a varrógépet szervizbe. :)

Vásári beszámoló

Rövid változatot akartok? Oké: remek volt. :)

Hosszabb is jöhet? Rendben: jaj, de nagyon jó volt! :))))

Kezdjük a cégtáblámmal, amit az utolsó leheletével varrt meg a gépem:

Meglepődtem, mert többen is megkérdezték az árát (mit kezdtek volna vele?), és rengetegen lefotózták. Megtartottam, viszem a következő vásárra is. :)

Ilyen volt reggel a stand: 

Ezen osztoztunk Molikával. Mindketten textilezünk, de mivel más kategóriában - ő aprókat árul, én nagyobbakat-, így ez nem jelentett gondot. Moli remek partner, nagyon örülök, hogy megismertem. :) Egy hullámhosszon voltunk végig, és iszonyú, mennyit vihogtunk - akár könnycsordulásig. :)))

Kipakolás után:

 

Ha esetleg nem lenne egyértelmű, mondom, hogy a kép bal oldalán van az én cumóm. :) Ez :

A színpad közelében volt a sátrunk, mindenféle zenét végigélvezhettünk. :)

Pénteken hömpölygött a tömeg, pörgés volt. Reggel 9-től este fél 10-ig maradtam. Micire anyukámék vigyáztak, jöttek is látogatóba, de mint kiderült, csodásan elvolt a kiscsaj nélkülem is... ráadásul délután 3 órát aludt, így kaptam ezt a hosszú kimenőt. :) A fiaim és a férjem Balatonon voltak. Sosem voltunk még külön, meg is szenvedtem a hiányukat. Szombaton már hű, de nagyon...

A szombat egyébként sokkal lazább volt, kevesebb nézelődővel, több parlagfűpollennel. :P Viszont szombaton több ismerős jött, blogbarátnők is, és még ajándékokat is kaptam. (Róluk a következő bejegyzésben írok.) Képzeljétek! Meglepően sokan mondták, hogy ismernek a netről. :) Nagyon jó érzés. Köszönöm nektek, kedves ismeretlen ismerősök, hogy olvastok, és hogy meglátogattatok!

Meg kell említenem azt a bőrszerkós, motoros hölgyet, aki nézelődött nálam, én megcsodáltam a karján a tetoválást, ő pedig elárulta, hogy egy foltvarrókör tagja. Igenis, romboljuk le a sztereotípiákat! :)))

Volt állandó vendégünk is, a fajátékos kislánya, Bori. Ha láttatok már édes, cserfes, vagány 10 évest, képzeljétek magatok elé, és szorozzátok meg kettővel, ő Bori! :)) Tünemény kislány! Mindent felpróbált, de a szörnypárna huzata volt a kedvence, így használta:

(Bori személyiségi jogaira való tekintettel az arcáról nem kaptok képet, legfeljebb, ha az apukája beleegyezik. Szép, elárulom.:) )

A szörnypárnának egyébként is sikere volt, táskát is rendeltek szörnyest, és jó is, mert már olyan rég varrtam ilyesmit. Nyakpárnát is tervezek hasonló stílusban, de elnézve Borit a huzatban, azt hiszem, sapka is kéne... :)

Egyéb terveim is vannak, de a gépem gyengélkedik. :/ No, majd a jövő hét közepén, ha addigra sikerül megjavítani. Kényszerpihenő.

Vásári portéka - még mindig

Megint feldíszítettem a kis fenyőnket. :) Ezúttal nem manócipők kerültek rá, hanem zászlógirlandok, pár új szivecske, és néhány bohókás bagoly. Ők is jönnek velem a vásárra. 

Készítettem levendulával töltött sziveket, és tasakokat is. A kitűzőt a stylistom, vagyis Mica tette bele a kosárba, és igaza van, illik ide. :)

Vittem volna házi áldásokat és egyéb varrt táblákat is, de a gépem betegállományba vonult. Hétfőn vihetem a szervizbe.... Megint megkapom majd, hogy ez nem ipari gép, nem kéne ennyit hajtani... de legalább találkozom majd Artúrral. :) Most azon drukkolok, hogy legyen elég bevételem a javításra is. :D

Drukkoljatok velem, és gyertek, ha tudtok!

Ismétlésképpen: augusztus 20-án és 21-én kézművesvásáron találkozhattok velem, ha eljöttök Pécsre, a Széchenyi térre a Mediterrán hangulatok fesztiváljára.

Vásári portéka -apróságok

...pontosabban szívek rejtőznek a kis szatyorban. Különböző színűek, különböző mintájúak, hogy mindenki találjon kedvére valót. :)

Na, még egy adag:

Gyöngyhímzett medálok bőrszíjon:

A többi képet később hozom. :)

Ne felejtsétek: augusztus 20-án és 21-én kézművesvásáron találkozhattok velem, ha eljöttök Pécsre, a Széchenyi térre a Mediterrán hangulatok fesztiváljára. A buli éjfélig tart, de én azért addig nem leszek, szóval, mondjuk 10 és 18 óra között gyertek. De akkor sokan! :)))