November óta sok minden változott. Betartjuk a diétát. Se gyümölcs, se cukrot (kivéve szőlőcukor), se tejet, se tejszármazékot, se glutént tartalmazó alapanyag, a húsok közül csak baromfi. Peti ellenkezés nélkül elfogadta, csodálkoztam is rajta, de aztán rájöttem, hogy ő ezt csak ideiglenesnek gondolja. Sokszor beszélek neki róla, hogy miért nem eheti azt, amit a többi gyerek, és talán lassan beletörődik a véglegességbe. Vagyis, hogy... én sem törődtem bele, ő miért tenné??? Igen, ha őszinte akarok lenni, bevallom: a gyógyulásban reménykedek, akkor is, ha senki sem kecsegtet vele.
Vannak jó jelek. :) Januárban hirtelen változás állt be: újra a régi, nagydumás Peteszem lett. :))) Sokat beszél, és folyamatosan! Akkor döbbentem rá, mekkora a változás az elmúlt hónapokhoz képest, amikor nem értett valamit, amit mondtam, és visszakérdezett, de nem egy sima tessékkel, hanem így:
"Mit mondtál, anya? Nem hallottam. Ismételed meg, légyszi!" A legeslegszebb mondatok nekem. :)
Esténként, elalvás előtt, többször rá kell szólnom, hogy most már maradjon csöndben. :D
Mesél a vágyairól, terveiről, álmairól, félelmeiről. Mint más hatéves. Csakhogy nálunk ez az egyszavas mondatok után nagy szám....
A beszéd visszaállásával párhuzamosan újra kinyílt, barátkozik más gyerekekkel.
A javulást több dolog együtthatásának érzem. Egyrészt nyilván sokat számít a diéta, de a decemberi vitaminváltásunk is nagyot dobott a dolgon. Nagyon nagyot.
Hogy egyébként mi van? Megjelentek fizikai tünetek, amiknek a diéta előtt kellett volna lenniük: hasfájás, bőrkiütés. Végigkérdeztem az orvosokat, de vállvonogatáson kívül más választ nem kaptam. Illetve, bevált szokásuk úgy tenni, minta meg se hallanák a kérdést (ez írásban is megy, ha e-mail-t váltunk). Letettem róla, hogy bármit is megtudjak tőlük, látom, mennyire bizonytalanok. Úgyis csak az érzi át a problémát, aki benne van - mi.
A beígért dietetikai segítséget nem kaptuk meg. Se étrendet, se a felajánlott heti bevásárlást. Nem haragszom, megértem, hogy máshogy alakult az élete...
Kaptam címeket, telefonszámokat, hogy keressem meg őket, mert remek gyógyítók/dietetikusok/vagy mert tápláléklebontási zavarral küzdenek, és biztosan segíteni fognak. Jópárat megkerestem, de egyikük se válaszolt az e-mail-emre. Egy dietetikussal beszéltem telefonon, de akkor nem ért rá, később meg már nem vette fel. Oké, nem gond, megoldjuk magunk. Tényleg így érzem: ez a mi gondunk, saját módszer kell.
Nem hagyhatom ki az igazság kedvéért, hogy egyvalaki viszont reagált a levelemre. Dr. Lenkei Gábornak írtam, és kérdeztem pár dolgot. A testvére, Dr. Lenkei György írt, már másnap. Részletes, pontos válaszokat kaptam, és megnyugodtam, mert látom, jól gondoltam a dolgokat.
Tudom, megosztóak a nézeteik, sokan utálják őket - de ez nem érdekel. Mint ahogy Lenkei Gábor vallása sem. Közérthetőek, jók a könyvei. Az áltudományos duma a vitamintúladagolásról meg pláne egyik fülemen be, másikon ki... Azt tudom, hogy nálunk bizonyítottak a vitaminok.Peti óvónénijei és a logopédus-mozgásterapeuta, akihez járunk, megértőek, segítőkészek. Ugyanígy csupa jót tapasztalok az ismerősök kapcsán is. Néha pont a hétköznapi beszélgetések adnak egy-egy ötletet, támpontot.
Lassan kialakult az étrend. Sokat olvasok a neten is, és könyveket is. Anyu nagyon nagy segítségem a sütésben-főzésben. A megengedett alapanyagokból is finomakat lehet ám készíteni! Pl. csirkepörkölt nokedlivel (természetesen glutén- és tejtermékmentes), rakott kel, tojásos tészta, gombapörkölt krumplipürével, palacsinta... stb. Picit más csak az ízük. Kenyeret kétnaponta sütök - örök sláger. :) Mici 4-5 szeletet be tud vágni belőle margarinosan. :) Kekszet, piskótát, időnként kakaóscsigát is csinálok. Na jó, ez nem mindig sikerült tökéletesre, de ha csúnya, akkor is elfogy. :)
(Kakaókrémes keksz)Voltunk természetgyógyásznál is, biorezonanciás mérésen. Ha elhinném mindazt, amit mondott, felkötném magam. Kiszűrtem az elmondottakból azt, ami hasznos lehet, hozzátettem a vitamin- és ásványi anyag adaghoz még két gyógynövénykészítményt, és remélek. A sok rossz mellett két jót is mondott: hogy Peti rettentő okos, és hogy kristálygyerek. A vicc az egészben, hogy pár éve Andoromról mondták, hogy indigó. :) Mi is van még? Szivárvány? Ha Miciről kiderül, hogy ő meg szivárvány, az lesz a csúcs. :D Maradjunk annyiban, hogy
minden gyerek különleges, bármilyen is az aurája. :)
Egyéb terveim is vannak. Nagy veteményeskertet akarok, sok zöldséggel, ha már a gyümölcsöket ki kellett iktatni. Ez rettentő komoly terv ám, mivel eddig a növények Szörnyellájának tartottam magam. :) Megpróbálok leszámolni ezzel a képpel, és jó kertész lenni. Vagy legalább kevesebb növényt ölni... :P No, ez még odébb van, egyelőre csak tervezgetek, olvasgatok, mit, hogyan kellene. Ha kinézek, 50 cm-es havat látok, így még nem épp időszerű a kerti munka... :)
Gyakran visszacsengenek a fülembe a neuropszichológus szavai: olyan kedves,
"sugárzó egyéniség" ez a gyerek, hogy muszáj, hogy meggyógyuljon!
Úgy lesz. :)
Frissítés: Közzétettem a bejegyzést és rá egy rával megérkezett két laboreredmény. Petinél bevált a diéta, ugyanígy kell tovább folytatni. Volt rá esély, hogy nem használ, de mivel látjuk a fejlődést, gondoltam, hogy rendben van. :)
Andor eredménye viszont nem jó... :( Pedig ő az egyetlen, aki tünetmentes. Kazeinmentes étrend a javaslat, nem bírja a szervezete a tejet. Most már mindhárman tejmentesek lesznek...
