90x110 cm-es, háromrétegű. Minden más látszik a képen. :) A végén annyira pihent agyú voltam, hogy megszámoltam: összesen 144 csillagöltéssel rögzítettem egymáshoz a rétegeket. Sőt, hogy még pihentebbnek tűnjek, elárulom, ez 576 szálvágást jelent (és csak a csillagok esetében), hiszen minden csillaghoz vezet egy-egy szál alul is, felül is, és a következőhöz is átvezet egy-egy alul-felül. Na, szóval hacsak a rögzítést nézzük, az sem félórás munka. :)
A fentiek fényében még bántóbb az a mondat, amit a
múltkori takaró kacsán mondott a barátnőm sógornője, miszerint hülye, aki varrat, mikor a kínaiban 3000-ért vehet. Nem csak ennyi volt ám... hanem azt is hozzátette, hogy ha a takaró több, mint 3000, akkor én k. drágán dolgozom.
Hát, persze, majd 3000-ért. :P Levonom az anyag , a vatelin, a közbélés, a vliesofix árát, meg a mosógép, vasaló, varrógép által használt áram árát, és marad egy tál rizsre való, mi?! Levezettem akkor 18 pontban, hogy hogy varrom a takarót. Az időmet a családomtól veszem el, nem azért öltögetek, mert utálnék a gyerekekkel játszani, vagy a kanapén olvasgatni.
Viszonylag könnyen túl szoktam magam tenni rajta, ha megbántanak, pláne, ha számomra jelentéktelen ember teszi :P, de ez nyomott hagyott. Pláne, hogy látom a meskán az árakat. Látom, hogy sokakhoz képest nagyon is olcsó vagyok. (Jó, nyilván vannak nálam is olcsóbbak, de nem is értem, nekik hogy térülnek meg a költségeik.)
Próbálom felidézni magamban Balogh Béla szavait: "Felismerem, hogy minden emberben a világegyetem végtelen intelligenciája dolgozik, és ennek az intelligenciának végtelenül sok, egymástól különböző megnyilvánulási formájával találkozhatom."
Na, ezt még gyakorolnom kell... :P :D