Francba a "profizmussal"! Ez egy kézműves blog, de nem csak termékeim vannak, lelkem is akad.
Nagyon ritkán terelem személyesebb témák felé a blogot. Úgy szoktam mondani, hogy magamra zártam a szekrényajtót. Eddig jó volt ez a taktika, de ma rájöttem, hogy kell nekem egy szelep, ahol levezethetem a bennem felgyűlt indulatokat. Jobb, ha itt teszem meg, mint ha valakit elküldök a jó büdös francba élőszóban...
Emberek! Mások vagyunk mind, más igényekkel, más elképzelésekkel, más elvárásokkal! Nem lehet ezt elfogadni? Nem lehet, hogy a többieké is jó, még akkor is, ha pont szembemegy a mienkkel?!
(Tudom ám, hogy az itt olvasgatók zöme elfogadó, érzékeny ember hozzám hasonlóan.)
Az elmúlt hetekben "megtudtam" pár dolgot magamról. Gyorsan leszögezem, hogy általában leperegnek a beszólások, de ha valami olyanra irányul, ami különösen kedves nekem, nos, az nyomot hagy. Főleg, hogy ha igénytelenséget sugall a megjegyzés, Mármint azt, hogy én volnék igénytelen. No, kérem, aki látta a munkáimat, tudja, hogy ez nem így van. Baromi alapos vagyok. Aki ismer, az tudja, hogy én magam sem vagyok épp igénytelen. Ja, hogy nem vágyom kacsalábonforgó palotára, többtízmilliós autóra, elitiskolára a gyerekeimnek?! Ez viszont tény. Nézzük egyesével, mik hangzottak el.
1. Nem vagyok trendi. *
Ó, hát én ezt tudtam! Nagyon rég tudom. Meg se próbálok trendi lenni. És hogy a termékeim sem trendik (mert erre irányult az info), azt is tudom.
Szép, hasznos, tartós, vidám darabokat készítek. Olyasmit, amit én magam is szívesen megvennék, amiknek a gyerekeim is örülnének. Tehát nem is leszek trendi, mert ami most fut (pl. monokróm) az nagyon nem az én világom.
Ez így van jól, így szeretem.
(*Erről egyszer majd írok hosszabban is, muszáj lesz kifejtenem.)
2. A házunk "aranyos" - ezt fitymáló hangsúllyal mondva.
A
házunk otthonos, kellemes, természetes, praktikusan berendezett, számomra mesés. Ez sem trendi, hála Istennek... Amit a képeken láttok, az mind mi vagyunk, nem egy lakberendező műve. A két kezünk munkája.
Így szeretem.
3. Engem is meglepett, milyen mélyen sértett, hogy valaki durván leszólta az autónkat. (Neki semmilyen sincs.)
A Megane kényelmes, tágas, gyors, jó fogyasztású. Bakker, tényleg nem trendi! És még öreg is. De belefér minden, és élmény vezetni. Mindenhova eljutunk vele. Most komolyan: ezt végképp nem kell magyarázni, szerintem.
Szeretem.
4. A gyerekeim iskolájával kapcsolatban hangzott el: "hogy bírod oda járatni őket?!"
Én kérek elnézést, amiért a fő szempont az volt, hogy családias, nyugodt, laza helyre járjanak, ne egy versenyistállóba. Legyen idejük játszani, legyen örömteli gyerekkoruk! Sőt, tovább megyek: a későbbiekben sem várom el tőlük, hogy éjt nappallá téve tanuljanak. Éljenek, legyenek boldogok, akár egyetemi tanárként, akár például fazekasként. Egyenértékű a számomra. Az általános iskola amúgy sem befolyásol semmit, én úgy tapasztaltam. Bármi lehet belőlük, és tehetségük van bőven. Közben pedig fontos célom, hogy érző, szeretettel teli, toleráns emberekké váljanak. És akkor ők nem fognak az eddig soroltakhoz hasonló megjegyzésekkel mások lelkébe lépni.
Nekem ez így jó, így szeretem.
Ezzel lerántottam a leplet :D : ember varrja a táskákat, és a játékokat. Érző ember.
Amúgy jól vagyok. :) Azon kevesek közé tartozom, aki ki meri mondani, le meri írni: boldog vagyok. Sikeresnek érzem magam, még ha nem is mindenkinél ütöm meg a mércét. Amit akartam, az mind megvan. :) Természetesen vannak terveim, vágyaim, szeretnék fejlődni, és az építő jellegű kritikát is tűröm, ha az valóban az.
És immár a gőzt is kiengedtem. :)
