Látogatók, hangulatok

Folytatom a beszámolót. :)

Jópár kedves ismerős járt nálunk a vásárban. A bloggerinák közül először Abile jött a lánykájával. Tudta, mivel fokozhatja a hangulatot: marcipános csokigolyót (vagy csokis marcipángolyót?) kaptunk, faltunk élvezettel. :D

Meglátogatott minket Langalló is. (Blogja nincs, a Meskáról ismerős.) Örülök, hogy végre személyesen is találkoztunk! :)

Más meskás is nézelődött felénk, de csak 2 méterről, hogy ne kelljen odalépnie. :P Mi megismertük, nyilván ő is minket... És mivel róla köztudott, hogy előszeretettel készít "reprodukciókat", nyilván a látottakat is beépíti majd a következő munkáiba. :P Ez van.... Sokan meg is mondták ám, hogy nem vásárolnak, csak ötletet lopnak - így bele a képünkbe. Rengetegen fotózták a standot, és volt, aki a termékeket is elkezdte, egyesével. Mikor megkértem, hogy ezt azért talán ne, még ellőtt pár képet azért. Hol, ki fog vajon ilyesmit árulni? Ez is olyan dolog, amibe bele kell törődni.

Mikor tegnap megnéztem, milyen bejegyzések születtek a hétvégén az általam olvasott blogokon, megláttam egy olyan terméket, amit eddig csak én varrtam ebben a formában. Persze, nincs ott a hivatkozás, hogy tőlem szedte az ötletet... Nem kezdtem virtuális sikoltozásba. Mások vagyunk. Gyakran előfordul, hogy mocorog bennem egy ötlet, de mikor megvarrnám, meglátom valahol, hogy más készít már olyasmit. Ilyenkor visszalépek, lemondok a terveimről, mert hiába tudom, hogy nekem is eszembe jutott, nem akarom, hogy akár csak a gyanúja is felmerüljön annak, hogy másolok. A fent említett termék esetében viszont egyértelmű a koppintás, és látom, ott a szövegben, hogy lesz még. 

Vissza a vásárhoz. Jött olyan fotós is, akinek ezer örömmel engedtem a fényképezést, tudva, hogy művészien csinálja, és természetesen hátsó szándék nélkül. Ő Merci. :) Örülök, hogy végre találkoztunk! Már két táskája van tőlem, de eddig csak anyun keresztül bonyolítottuk a dolgokat. Csuda kedves, édes nő. :) Anyagot is hozott nekem, és csak oda akarta ám adni. Szerencsére, tudtam, mi az, amit szeretne a cumóim közül, így  nem távozott üres kézzel. :)

Még nincs ám vége a látogatók listájának! Csak húzom egy kicsit, mint a filmeknél, hogy izguljatok. :D Reklám helyett egy hangulatkép következzen. A Széchenyi tér tele van csobogókkal, szökőkutakkal, és mi pont a vízlépcsővel szemközt árultunk. Gyerekek, felnőttek, kutyák is tapostak, jöttek-mentek a vízben. A kalapos hölgyemény legalább fél óráig ugrált, táncolt benne, időnként meglengetve a kalapját. Hiába, a mediterrán hangulat... :)

Folyt. köv. nemsokára!