Mérleg

A vásározásról lehet mesélni képekben is, lehet nézni a puszta számadatokat, de hogy megértse az, aki még nem próbálta, a hangulatokat kellene átadnom. Csak egy éve csinálom, mégis, mintha egy fél élet telt volna el... :)

Feltöltődés. Hogy ez hogy lehet? Jó partnerek kellenek, akikkel kamaszlányosan vihoghatunk, autogramot kérhetünk a helyes, pironkodó bringás fiútól (Julcsi megtalálta egy bicajos újságban a fotóját), almát felezhetünk, kínálhatjuk egymás portékáját, befejezhetjük egymás megkezdett mondatait. Molikával sikerült eljutnunk arra a szintre, ami sok házasságban csak 10 év után jön el (nem, nem veszekedés :P), hogy egymásra nézve pontosan ugyanazt a mondatot mondjuk, ugyanazzal a hangsúllyal. :)
Fáradtság. Napi 10-12 óra talpon, előtte-utána cipekedés, pakolás - ez a része nem egy álom. Közben persze, mosolyogni kell, és itt a lényeg: mindenkire. Szép lenne azt írni, hogy az emberek mind kedvesek, helyesek, de ez nem igaz. Még a "kollégák" között is akad néha undok, nagyképű, sőt, energiavámpír is. Az idegi fáradtságot száműzzük a tudat hátsó polcára, és csináljuk.
Öröm. Persze, hogy csináljuk, hisz jönnek a sóhajtozó vevők is ("ez de szép, és ez is csodás!"), és ha még vásárolnak is, már repes a lélek. Aztán a visszatérőktől megtudom, hogy állandó használatban van a pöttyös bagoly, hogy a tavaly ősszel eladott cicák is jól vannak a polcon, hogy a bordó virágos táskát szeretik, és milyen jól megy a mintás ruhákhoz, hogy olvassák a blogomat... és már nem is érezni annyira, hogy este 9 van....
Azért bevallom, kell pár nap, hogy kipihenjek egy 4 napos hétvégét... :D