Bár ennyi erővel akár abszolút meglepetést is írhatnék...
Elárulom: ha valaki, aki pár hónapja megbántott, közli a gyermeke leendő keresztszüleivel, hogy a keresztelőre olyan takarót kér, amit én varrtam. Megpróbálták lebeszélni róla, elvégre most nyár jön, nem tudja majd kihasználni, de nem lehetett. Ez kell. Mert látott nemrégiben kettőt is ismerősöknél, amit én készítettem. Úgy látszik, ez elég volt...
Kösz, jól vagyok.... :))
Ez egy lényegtelen poszt, tessék nyugodtan átlapozni! Azért jól esett leírni... ;D
Elárulom: ha valaki, aki pár hónapja megbántott, közli a gyermeke leendő keresztszüleivel, hogy a keresztelőre olyan takarót kér, amit én varrtam. Megpróbálták lebeszélni róla, elvégre most nyár jön, nem tudja majd kihasználni, de nem lehetett. Ez kell. Mert látott nemrégiben kettőt is ismerősöknél, amit én készítettem. Úgy látszik, ez elég volt...
Kösz, jól vagyok.... :))
Ez egy lényegtelen poszt, tessék nyugodtan átlapozni! Azért jól esett leírni... ;D
14 megjegyzés:
:))) Nekem meg jólesett olvasni.
Milyen cifra az élet.... remélem, azért egy kicsit elgondolkodott a hölgy... meg mi is! :)))
Könnyű téged kibékíteni:)
Engem nem lehetne:( Én durcás tudok lenni:)
...és ilyenkor kell elégedetten hátra dőlni..:)
Ilyenkor kell megemelni az árat!!!!!
Balogh Bélának igaza volt....::::))))
Pont az jutott eszembe mint Aledinek...
Meg még egy gondolat a sikerességről: vagy annyira híres-népszerű, hogy ez nő feladja az "elveit" csakhogy elmodhassa, TE készítettél számukra takarót :-)
Nem tagadom, valami elégtételfélét érzek. :) Khm... már más iránt is érdeklődött. Még a végén törzsvevőm lesz? :D :P
Én a munkahelyemen vagyok így. Három éve papolom, hogy gyógypedagógiailag mit kéne csinálni az SNI-s gyerekekkel. Erre ma hívtak egy szakértőt, aki mellesleg egyetemi tanár, és mindent ugyanúgy mondott, ahogy én mondom már évek óta. Amíg mondta, láthatóan emelkedtem a székemben...:). Egy szépséghibája azért van a dolognak: A főnökasszony egyszer sem mondta, hogy "de jó, Ibolya is ezzel kínált meg minket, milyen jó szakemberünk van...!"
Sajnos ebben a "csak én számítok" világban kiveszett az emberekből az a régi szép szokás, hogy elismerem, netán meg is dicsérem a másik tehetségét. Fel nem fogom, hogy miért, hiszen mindenki magáról tudja, hogy milyen jól esik egy-egy dicsérő. kedves, bíztató szó. Ti értitek ezt?
A főnöknő elismerése emelte volna az ázsióját. Tapasztalatból tudom.
Tegnap írtam, de úgy látszik, nem jelent meg... Ibolya, remélem, nálad is lesz egy nagy fordulat, amikor elégedetten hátradőlhetsz! :)
Szia!
Elindult jótékonysági blogunk. Egyre több felajánlás érkezik sok ügyes kezű jó Tündér által és sok érdeklődő licitál nálunk.
Szeretettel várunk felajánlóként vagy vásárlóként: http://jotunder-aukcio.blogspot.com/
Az ügy nemes célt szolgál: rákos és fogyatékkal élő gyermekek táboroztatására gyűjtünk.
Hogy kik vagyunk? http://www.2004kosztyuadam.hu/
Mindannyian leukémiás gyermekek szülői, akik évek óta segítenek hasonló sorsú társaiknak.
Ugye, Te is benézel, és ha tudsz, segítesz? Szeretettel várjuk blogod olvasóit is.
Köszönjük.
Szia!
Köszönöm a meghívást. Épp a múlt héten varrtam, és küldtem egy beteg kisfiúnak nyakpárnát. Időnként segítek, ahogy tudok. Amint lesz rá lehetőségem ismét, jelentkezem. :)
Egyáltalán nem lényegtelen! Megértem, átérzem, jó, hogy leírtad!!!
Más... Képzeld most csatlakoztam az Ötletek Boltjához és láttalak Téged is ott:-)))
Megjegyzés küldése