2011. november 9., szerda

Ugyanolyanok, mégis mások


Két "Isten hozott" tábla, ugyanabból az anyagból, ugyanazzal a felirattal, másként díszítve. A kerámiagombok Kovács István munkái.
Mikor textiltáblát varrok, mindig azt érzem, hogy "ez én vagyok"... aztán persze, ezt érzem akkor is, mikor táskázok, vagy nyakpárnázok... :D Vagyis, azt akartam ezzel mondani, hogy szeretem őket. :)


7 megjegyzés:

horimarika írta...

Ezek olyan aranyos holmik! Nem csoda, hogy bírod őket! :)))

Ányi írta...

Lászik is rajtuk, hogy szereted őket csinálni! NAgyon aranynosak!

Ledorka írta...

:))
A szülötteim, vagy legalábbis agyszüleményeim, kezem munkái, hát persze, hogy szeretem őket. :)

batorba írta...

Tényleg szépek.:-))Ez olyan, mint ahogyan én most varrom a házi áldásokat az ovis jótékonysági bálra. Mindkettő azonos anyag, de másképpen diszitettem. Szeretem variálni a szalagokat....:-)))

Tiffanylda írta...

Szépek és naná, hogy szereted csinálni! Süt róluk, hogy szíved-lelked benne!:) Ezt csak így lehet, különben nem is csinálnád!

Ledorka írta...

Közben elkészültek a hasonló házi áldások is, mindjárt felteszem őket. Jaj, csak lenne több időm... :)

sesame írta...

A kis virágos belopta magát a szívembe! :)

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails