2009. december 12., szombat

Szoknya-mese

Hol volt, hol nem volt - egész pontosan egy fenyőfa szekrényben - volt egyszer egy kockás szoknya. Helyes szoknya volt, csak szomorú... Az volt a nagy bánata, hogy a gazdája csak nadrágban járt, ezért ő a szekrény rabjaként élte az életét. Egy nap a gazdája, egy lidérces nőszemély, elővette, megsimogatta, és így szólt hozzá:
"Kicsit fájni fog, amit teszek veled, de aztán jobb lesz! Sokat lehetünk majd együtt." A szoknya rábólintott, pedig nem tudta, mi vár rá. Műtő-(na jó: étkező-) asztalra került, és egy nyisszantást érzett, aztán elájult....
Arra tért magához, hogy hevederes pántja, rózsaszín vászon bélése, mágneszára van: táska lett. Picit meglepődött, de úgy látta, előnyére változott, ezért örült. Annyira csinoska lett, hogy a varrós szekrényből egy műszőrme még szívet is küldött neki. Pici bizgentyűk is kerültek rá, és máris tökéletes lett.



Egy hete hordom. :)



7 megjegyzés:

Timi írta...

Vadista szandál, akarom mondani szadista vandál! Lekaszabolni szegény szoknyát :) Tök jó lett. Én két napja akartam egy vékonyabb fajta Ulla Popken szoknyát levenni a vazzeráról, hogy átműtsem. Hát nem "lecsapták" még aznap?

Fércművek írta...

Nagyon szeretem az ilyen átalakulásokat és így este nagyon jól jött a mese is. Köszönöm. :)))

Silerika írta...

Szép mese volt, jó volt olvasni. A táskád meg nagyon klassz lett! Én is szeretem az ilyen átalakító műtéteket.:o)

Ledorka írta...

Köszi, lányok. :)
Igen, vadista szandál voltam, de nem bánom. :D

Frivolina írta...

Új táska és mese együtt. Elvarázsoló páros:)

Abile írta...

Milyen jó kis történetet kerekítettél a szoknya újjászületéséhez! Szuper jó lett a táska! :o)

Erika írta...

Tööök hó! akarom mondani, jóóó!! naggyon tetszik! Mindjárt keresek egy kockás szoknyát valahol...:)

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails